TEXT 2
2. VERS
Devanagari
Devanagari
सर्गेऽपि नोपजायन्ते प्रलये न व्यथन्ति च ॥ २ ॥
Text
Szöveg
mama sādharmyam āgatāḥ
sarge ’pi nopajāyante
pralaye na vyathanti ca
mama sādharmyam āgatāḥ
sarge ’pi nopajāyante
pralaye na vyathanti ca
Synonyms
Szó szerinti jelentés
idam – ehhez; jñānam – a tudáshoz; upāśritya – folyamodva; mama – Enyém; sādharmyam – ugyanazt a természetet; āgatāḥ – elérve; sarge api – még a teremtésben; na – sohasem; upajāyante – születnek; pralaye – a megsemmisülésben; na – sem; vyathanti – zavarodnak meg; ca – szintén.
Translation
Fordítás
By becoming fixed in this knowledge, one can attain to the transcendental nature like My own. Thus established, one is not born at the time of creation or disturbed at the time of dissolution.
E tudás biztos ismeretében az ember transzcendentális természetre tehet szert, ami az Én természetemhez hasonló. Így nem születik meg az újabb teremtéskor, s az anyagi világ megsemmisülése sem fogja megzavarni.
Purport
Magyarázat
After acquiring perfect transcendental knowledge, one acquires qualitative equality with the Supreme Personality of Godhead, becoming free from the repetition of birth and death. One does not, however, lose his identity as an individual soul. It is understood from Vedic literature that the liberated souls who have reached the transcendental planets of the spiritual sky always look to the lotus feet of the Supreme Lord, being engaged in His transcendental loving service. So, even after liberation, the devotees do not lose their individual identities.
A tökéletes transzcendentális tudás elsajátítása után az ember olyan természetre tesz szert, mint amilyennel az Istenség Legfelsőbb Személyisége rendelkezik, s megszabadul az ismétlődő születéstől és haláltól. Az egyéni lélek azonban még ezek után sem veszíti el önazonosságát. A védikus írások szerint a lelki világ transzcendentális bolygóit elérő felszabadult lelkek örökké a Legfelsőbb Úr lótuszlábát szolgálják transzcendentális szeretettel. Láthatjuk tehát, hogy a bhakták még a felszabadulásuk után sem veszítik el egyéni önazonosságukat.
Generally, in the material world, whatever knowledge we get is contaminated by the three modes of material nature. Knowledge which is not contaminated by the three modes of nature is called transcendental knowledge. As soon as one is situated in that transcendental knowledge, he is on the same platform as the Supreme Person. Those who have no knowledge of the spiritual sky hold that after being freed from the material activities of the material form, this spiritual identity becomes formless, without any variegatedness. However, just as there is material variegatedness in this world, in the spiritual world there is also variegatedness. Those in ignorance of this think that spiritual existence is opposed to material variety. But actually, in the spiritual sky, one attains a spiritual form. There are spiritual activities, and the spiritual situation is called devotional life. That atmosphere is said to be uncontaminated, and there one is equal in quality with the Supreme Lord. To obtain such knowledge, one must develop all the spiritual qualities. One who thus develops the spiritual qualities is not affected either by the creation or by the destruction of the material world.
Bármilyen ismeretre teszünk szert az anyagi világban, azt általában az anyagi természet három kötőereje szennyezi be. Transzcendentálisnak azt a tudást nevezik, ami mentes az efféle szennyeződéstől. Ha valaki elsajátítja ezt a transzcendentális tudást, azonnal ugyanarra a szintre kerül, amelyen a Legfelsőbb Személy áll. Akik semmit sem tudnak a lelki világról, azok azt mondják, hogy miután az ember megszabadult az anyagi test anyagi tetteitől, lelki lénye minden formát és változatosságot nélkülözni fog. A lelki világot azonban az anyagihoz hasonlóan változatosság jellemzi. Akik ezt nem tudják, azok azt hiszik, hogy a lelki lét tökéletes ellentéte az anyagi változatosságnak. A valóságban azonban az élőlénynek a transzcendentális világban lelki teste van, amivel lelki tetteket hajt végre. Ezt a lelki helyzetet odaadó életnek nevezik. Arról a világról azt mondják, hogy mentes az anyagi szennyeződéstől, s hogy az élőlény ott természetét tekintve egyenlő a Legfelsőbb Úrral. Ahhoz, hogy erre a tudásra valaki szert tegyen, valamennyi lelki tulajdonságot ki kell fejlesztenie magában. E tulajdonságok birtokában az élőlényt többé nem befolyásolja az anyagi világ teremtése vagy megsemmisülése.