Skip to main content
Library » Bhagavad-gītā As It Is » Chapter Thirteen

TEXT 29

29. VERS

Devanagari

Devanagari

समं पश्यन्हि सर्वत्र समवस्थितमीश्वरम् ।
न हिनस्त्यात्मनात्मानं ततो याति परां गतिम् ॥ २९ ॥

Text

Szöveg

samaṁ paśyan hi sarvatra
samavasthitam īśvaram
na hinasty ātmanātmānaṁ
tato yāti parāṁ gatim
samaṁ paśyan hi sarvatra
samavasthitam īśvaram
na hinasty ātmanātmānaṁ
tato yāti parāṁ gatim

Synonyms

Szó szerinti jelentés

samam — equally; paśyan — seeing; hi — certainly; sarvatra — everywhere; samavasthitam — equally situated; īśvaram — the Supersoul; na — does not; hinasti — degrade; ātmanā — by the mind; ātmānam — the soul; tataḥ — then; yāti — reaches; parām — the transcendental; gatim — destination.

samam – egyenlően; paśyan – látva; hi – bizony; sarvatra – mindenhol; samavasthitam – ugyanolyan helyzetűnek; īśvaram – a Felsőlelket; na – nem; hinasti – degradálja; ātmanā – az elme által; ātmānam – a lelket; tataḥ – azután; yāti – eléri; parām – a transzcendentális; gatim – célt.

Translation

Fordítás

One who sees the Supersoul equally present everywhere, in every living being, does not degrade himself by his mind. Thus he approaches the transcendental destination.

Aki a Felsőlelket mindenhol, minden élőlényben egyformán látja, azt elméje nem húzza a mélybe, s így elérkezik a transzcendentális célhoz.

Purport

Magyarázat

The living entity, by accepting his material existence, has become situated differently than in his spiritual existence. But if one understands that the Supreme is situated in His Paramātmā manifestation everywhere, that is, if one can see the presence of the Supreme Personality of Godhead in every living thing, he does not degrade himself by a destructive mentality, and he therefore gradually advances to the spiritual world. The mind is generally addicted to sense gratifying processes; but when the mind turns to the Supersoul, one becomes advanced in spiritual understanding.

Az élőlény az anyagi lét elfogadásával másmilyen helyzetbe került, mint amilyenben lelki létében volt. Ha azonban megérti, hogy a Legfelsőbb Paramātmāként mindenhol jelen van, azaz ha minden élőlényben látja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, akkor pusztító mentalitása nem húzza a mélybe, hanem fokozatosan halad a lelki világ felé. Az elme általában az érzékek kielégítéséhez ragaszkodik, de ha a Felsőlélekre irányítjuk, akkor fejlődhetünk a lélekről szóló tudomány terén.