TEXTS 1-2

1–2. VERS

Devanagari

अर्जुन उवाच
प्रकृतिं पुरुषं चैव क्षेत्रं क्षेत्रज्ञमेव च ।
एतद्वेदितुमिच्छामि ज्ञानं ज्ञेयं च केशव ॥ १ ॥
श्रीभगवानुवाच
इदं शरीरं कौन्तेय क्षेत्रमित्यभिधीयते ।
एतद्यो वेत्ति तं प्राहु: क्षेत्रज्ञ इति तद्विद: ॥ २ ॥

Text

Szöveg

arjuna uvāca
prakṛtiṁ puruṣaṁ caiva
kṣetraṁ kṣetra-jñam eva ca
etad veditum icchāmi
jñānaṁ jñeyaṁ ca keśava

śrī-bhagavān uvāca
idaṁ śarīraṁ kaunteya
kṣetram ity abhidhīyate
etad yo vetti taṁ prāhuḥ
kṣetra-jña iti tad-vidaḥ

Synonyms

Szó szerinti jelentés

arjunaḥ uvāca — Arjuna said; prakṛtim — nature; puruṣam — the enjoyer; ca — also; eva — certainly; kṣetram — the field; kṣetra-jñam — the knower of the field; eva — certainly; ca — also; etat — all this; veditum — to understand; icchāmi — I wish; jñānam — knowledge; jñeyam — the object of knowledge; ca — also; keśava — O Kṛṣṇa; śrī-bhagavān uvāca — the Personality of Godhead said; idam — this; śarīram — body; kaunteya — O son of Kuntī; kṣetram — the field; iti — thus; abhidhīyate — is called; etat — this; yaḥ — one who; vetti — knows; tam — he; prāhuḥ — is called; kṣetra-jñaḥ — the knower of the field; iti — thus; tat-vidaḥ — by those who know this.

arjunaḥ uvāca – Arjuna mondta; prakṛtim – a természetet; puruṣam – az élvezőt; ca – is; eva – bizony; kṣetram – a mezőt; kṣetra-jñam – a mező ismerőjét; eva – bizony; ca – is; etat – mindezt; veditum – megérteni; icchāmi – kívánom; jñānam – tudást; jñeyam – a tudás tárgyát; ca – is; keśava – ó, Kṛṣṇa; śrī-bhagavān uvāca – az Istenség Személyisége mondta; idam – ezt; śarīram – a testet; kaunteya – ó, Kuntī fia; kṣetram – mezőnek; iti – így; abhidhīyate – hívják; etat – ezt; yaḥ – aki; vetti – tudja; tam – őt; prāhuḥ – nevezik; kṣetra-jñaḥ – a mező ismerőjének; iti – így; tat-vidaḥ – azok, akik tudják.

Translation

Fordítás

Arjuna said: O my dear Kṛṣṇa, I wish to know about prakṛti [nature], puruṣa [the enjoyer], and the field and the knower of the field, and of knowledge and the object of knowledge. The Supreme Personality of Godhead said: This body, O son of Kuntī, is called the field, and one who knows this body is called the knower of the field.

Arjuna szólt: Ó, kedves Kṛṣṇám, szeretném megérteni, hogy mi a prakṛti [a természet], a puruṣa [az élvező], a mező, a mező ismerője, a tudás, valamint a tudás tárgya.
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így válaszolt: Ó, Kuntī fia, ezt a testet hívják mezőnek, s aki a testet ismeri, azt a mező ismerőjének nevezik.

Purport

Magyarázat

Arjuna was inquisitive about prakṛti (nature), puruṣa (the enjoyer), kṣetra (the field), kṣetra-jña (its knower), and knowledge and the object of knowledge. When he inquired about all these, Kṛṣṇa said that this body is called the field and that one who knows this body is called the knower of the field. This body is the field of activity for the conditioned soul. The conditioned soul is entrapped in material existence, and he attempts to lord it over material nature. And so, according to his capacity to dominate material nature, he gets a field of activity. That field of activity is the body. And what is the body? The body is made of senses. The conditioned soul wants to enjoy sense gratification, and, according to his capacity to enjoy sense gratification, he is offered a body, or field of activity. Therefore the body is called kṣetra, or the field of activity for the conditioned soul. Now, the person, who should not identify himself with the body, is called kṣetra-jña, the knower of the field. It is not very difficult to understand the difference between the field and its knower, the body and the knower of the body. Any person can consider that from childhood to old age he undergoes so many changes of body and yet is still one person, remaining. Thus there is a difference between the knower of the field of activities and the actual field of activities. A living conditioned soul can thus understand that he is different from the body. It is described in the beginning – dehino ’smin – that the living entity is within the body and that the body is changing from childhood to boyhood and from boyhood to youth and from youth to old age, and the person who owns the body knows that the body is changing. The owner is distinctly kṣetra-jña. Sometimes we think, “I am happy,” “I am a man,” “I am a woman,” “I am a dog,” “I am a cat.” These are the bodily designations of the knower. But the knower is different from the body. Although we may use many articles – our clothes, etc. – we know that we are different from the things used. Similarly, we also understand by a little contemplation that we are different from the body. I or you or anyone else who owns the body is called kṣetra-jña, the knower of the field of activities, and the body is called kṣetra, the field of activities itself.

Arjuna kíváncsi volt, hogy mi is a prakṛti (a természet), a puruṣa (az élvező), a kṣetra (a mező), a kṣetra-jña (annak ismerője), a tudás és a tudás tárgya. Amikor ezekről kérdezett, Kṛṣṇa azt válaszolta, hogy a testet hívják mezőnek, ismerőjét pedig a mező ismerőjének. A feltételekhez kötött lélek számára ez a test a cselekvés mezeje. Az anyagi lét rabjaként megpróbál ura lenni az anyagi természetnek, s tettei mezejéhez ennek megfelelően, uralkodási vágyának mértékétől függően jut. A cselekvés mezeje a test. Mi is a test? A test érzékszervekből áll. A feltételekhez kötött lélek érzékei kielégítésére vágyik, és az élvezetre való hajlama szerint kap egy testet, egy cselekvési mezőt. A testet ezért kṣetrának, vagyis a feltételekhez kötött lélek cselekedetei mezejének hívják. A személyt, akinek nem szabad a testével azonosítania magát, kṣetra-jñának, azaz a mező ismerőjének nevezik. A mező és ismerője, azaz a test és a test ismerője közötti különbséget nem nehéz megérteni. Mindenki megértheti, hogy teste a gyermekkortól az öregkorig sok változáson megy keresztül, ám ő mégis ugyanaz a személy marad. Láthatjuk tehát, hogy különbség van a tettek mezejének ismerője és a tettek mezeje között. A feltételekhez kötött lélek ily módon megértheti, hogy nem azonos a testével. A könyv elején – dehino 'smin – arról olvashattunk, hogy az élőlény az anyagi testen belül foglal helyet, amely állandóan cserélődik: a gyermektestből előbb serdülő, majd kifejlett és végül öreg test lesz. A test birtokosa tudja, hogy a teste változik. Őt éppen ezért a megkülönböztetés érdekében kṣetra-jñának hívják. Azok a gondolatok, hogy „boldog vagyok”, „férfi vagyok”, „nő vagyok”, „kutya vagyok”, „macska vagyok”, a mező ismerőjének testi megjelölései, ám az ismerő maga különbözik a testtől. Számtalan dolgot használunk (a ruháinkat stb.), mégis tudjuk, hogy nem vagyunk azonosak velük. Ennek analógiájára azt is megérthetjük, ha egy kicsit elgondolkozunk, hogy az anyagi testünktől is különbözünk. Én, te vagy bárki más, aki testtel rendelkezik, kṣetra-jña, a cselekedet mezejének ismerője, a test pedig kṣetra, a tettek mezeje.

In the first six chapters of Bhagavad-gītā the knower of the body (the living entity) and the position by which he can understand the Supreme Lord are described. In the middle six chapters of the Bhagavad-gītā the Supreme Personality of Godhead and the relationship between the individual soul and the Supersoul in regard to devotional service are described. The superior position of the Supreme Personality of Godhead and the subordinate position of the individual soul are definitely defined in these chapters. The living entities are subordinate under all circumstances, but in their forgetfulness they are suffering. When enlightened by pious activities, they approach the Supreme Lord in different capacities – as the distressed, those in want of money, the inquisitive, and those in search of knowledge. That is also described. Now, starting with the Thirteenth Chapter, how the living entity comes into contact with material nature and how he is delivered by the Supreme Lord through the different methods of fruitive activities, cultivation of knowledge, and the discharge of devotional service are explained. Although the living entity is completely different from the material body, he somehow becomes related. This also is explained.

A Bhagavad-gītā első hat fejezete a test ismerőjéről (az élőlényről) ír, s arról, hogyan érthetjük meg a Legfelsőbb Urat. A középső hat fejezetben az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről találhatunk leírást, valamint a kapcsolatról, amely az egyéni lelket az odaadó szolgálaton keresztül a Felsőlélekhez fűzi. Ezek a fejezetek félreérthetetlenül meghatározzák az Istenség Legfelsőbb Személyisége felsőbbrendű, valamint az egyéni lélek alárendelt helyzetét. Az élőlények szerepe minden körülmények között alárendelt, s amikor megfeledkeznek erről, szenvednek. Amikor az élőlények a jámbor cselekedetek következtében megvilágosodnak, különféle okokból fordulnak a Legfelsőbb Úrhoz: vannak, akik azért, mert szenvednek, vannak, akiket szegénység sújt, vannak, akik kíváncsiak, s vannak, akik tudásra vágynak. Erről szintén olvashatunk. A tizenharmadik fejezettel kezdődően arról lesz szó, hogyan kerül az élőlény kapcsolatba az anyagi természettel, s hogyan szabadítja fel őt a Legfelsőbb Úr a különféle folyamatok – a gyümölcsöző cselekvés, a tudás művelése és az odaadó szolgálat – által. Arról is szó lesz, hogy az élőlény, noha teljesen különbözik az anyagi testtől, valamiképpen mégis kapcsolatba kerül vele.