TEXT 24
24. VERS
Devanagari
Devanagari
एवमुक्तो हृषीकेशो गुडाकेशेन भारत ।
सेनयोरुभयोर्मध्ये स्थापयित्वा रथोत्तमम् ॥ २४ ॥
Text
Szöveg
evam ukto hṛṣīkeśo
guḍākeśena bhārata
senayor ubhayor madhye
sthāpayitvā rathottamam
evam ukto hṛṣīkeśo
guḍākeśena bhārata
senayor ubhayor madhye
sthāpayitvā rathottamam
Synonyms
Szó szerinti jelentés
sañjayaḥ uvāca – Sañjaya mondta; evam – így; uktaḥ – szólítva; hṛṣīkeśaḥ – az Úr Kṛṣṇa; guḍākeśena – Arjuna által; bhārata – ó, Bharata leszármazottja; senayoḥ – a seregek; ubhayoḥ – mindkettő; madhye – közé; sthāpayitvā – helyezve; ratha-uttamam – a legjobb harci szekeret.
Translation
Fordítás
Sañjaya said: O descendant of Bharata, having thus been addressed by Arjuna, Lord Kṛṣṇa drew up the fine chariot in the midst of the armies of both parties.
Sañjaya így szólt: Ó, Bharata sarja! Arjuna kérésére az Úr Kṛṣṇa a két sereg közé hajtotta a pompás harci szekeret.
Purport
Magyarázat
In this verse Arjuna is referred to as Guḍākeśa. Guḍākā means sleep, and one who conquers sleep is called guḍākeśa. Sleep also means ignorance. So Arjuna conquered both sleep and ignorance because of his friendship with Kṛṣṇa. As a great devotee of Kṛṣṇa, he could not forget Kṛṣṇa even for a moment, because that is the nature of a devotee. Either in waking or in sleep, a devotee of the Lord can never be free from thinking of Kṛṣṇa’s name, form, qualities and pastimes. Thus a devotee of Kṛṣṇa can conquer both sleep and ignorance simply by thinking of Kṛṣṇa constantly. This is called Kṛṣṇa consciousness, or samādhi. As Hṛṣīkeśa, or the director of the senses and mind of every living entity, Kṛṣṇa could understand Arjuna’s purpose in placing the chariot in the midst of the armies. Thus He did so, and spoke as follows.
Ebben a versben Arjunát Guḍākeśának nevezik. A guḍākā alvást, álmot jelent, az álom legyőzőjét pedig guḍākeśának hívják. Az alvás egyben tudatlanság is. Arjuna az álmot és a tudatlanságot egyaránt legyőzte, mert Kṛṣṇa barátja volt. Kṛṣṇa hűséges bhaktájaként egyetlen pillanatra sem tudta elfelejteni Őt – ilyen a bhakták természete. Egy bhakta akár ébren van, akár alszik, örökké az Úr nevére, alakjára, tulajdonságaira és kedvteléseire gondol. Így győzi le az álmot és a tudatlanságot is, pusztán azzal, hogy szünet nélkül Kṛṣṇa jár a fejében. Ezt nevezik Kṛṣṇa-tudatnak, samādhinak. Kṛṣṇa Hṛṣīkeśa, vagyis minden élőlény érzékeinek és elméjének irányítója, ezért megértette Arjuna szándékát, amikor Arjuna a seregek közé kívánta hajtani szekerét. Teljesítette hát kérését, s így szólt: