TEXT 25

25. VERS

Text

Szöveg

śanaiḥ śanair uparamed
buddhyā dhṛti-gṛhītayā
ātma-saṁsthaṁ manaḥ kṛtvā
na kiñcid api cintayet

Synonyms

Szó szerinti jelentés

śanaiḥ — allmählich; śanaiḥ — Schritt für Schritt; uparamet — man sollte zurückhalten; buddhyā — durch Intelligenz; dhṛti-gṛhītayā — von Überzeugung gestützt; ātma-saṁstham — auf die Transzendenz gerichtet; manaḥ — Geist; kṛtvā — machend; na — nicht; kiñcit — irgend etwas anderes; api — sogar; cintayet — sollte denken an.

śanaiḥ – fokozatosan; śanaiḥ – lépésről lépésre; uparamet – vissza kell tartania; buddhyā – az értelem által; dhṛti-gṛhītayā – meggyőződéssel; ātma-saṁstham – a transzcendensben megállapodottá; manaḥ – az elmét; kṛtvā – téve; na – ne; kiñcit – bármi másra; api – se; cintayet – gondoljon.

Translation

Fordítás

Allmählich, Schritt für Schritt, sollte man mit Hilfe der Intelligenz, gestützt von voller Überzeugung, in Trance versinken, und so sollte der Geist allein auf das Selbst gerichtet werden und an nichts anderes denken.

Az ember teljes meggyőződéssel, értelme segítségével fokozatosan, lépésről lépésre szilárduljon meg a transzban, s így elméjét rögzítse egyedül az önvalóra. Semmi másra ne gondoljon.

Purport

Magyarázat

ERLÄUTERUNG: Durch echte Überzeugung und Intelligenz sollte man allmählich die Tätigkeiten der Sinne einstellen. Das nennt man pratyāhāra. Wenn der Geist durch Überzeugung, Meditation und Loslösung von den Sinnen beherrscht ist, sollte er in samādhi (Trance) versinken. Dann besteht keine Gefahr mehr, in die materielle Lebensauffassung zurückzufallen. Mit anderen Worten, obwohl man mit der Materie zu tun hat, solange der materielle Körper existiert, sollte man nicht an die Befriedigung der Sinne denken. Man sollte an keine andere Freude denken als an die Freude des Höchsten Selbst. Dieser Zustand wird leicht erreicht, wenn man direkt Kṛṣṇa-Bewußtsein praktiziert.

Helyes meggyőződése és értelme segítségével az embernek fokozatosan el kell érnie a pratyāhārának nevezett szintet, ahol minden érzéktevékenység megszűnik. Az elmének, melyet az ember a meggyőződés, a meditáció és az érzéktevékenységek beszüntetése segítségével megzabolázott, meg kell állapodnia a transzban, azaz a samādhiban. Ezen a szinten nem kell már többé tartania attól, hogy újra visszatér az anyagi életfelfogás kötelékeibe. Más szóval tehát annak ellenére, hogy az ember mindaddig, míg anyagi teste van, kapcsolatban áll az anyaggal, nem szabad érzékkielégítésre gondolnia. A Legfelsőbb Én örömén kívül semmilyen boldogságra ne gondoljon. A Kṛṣṇa-tudat közvetlen gyakorlásával bárki könnyen eljuthat erre a szintre.