TEXT 1

1. VERS

Text

Szöveg

arjuna uvāca
sannyāsaṁ karmaṇāṁ kṛṣṇa
punar yogaṁ ca śaṁsasi
yac chreya etayor ekaṁ
tan me brūhi su-niścitam

Synonyms

Szó szerinti jelentés

arjunaḥ uvāca — Arjuna sagte; sannyāsam — Entsagung; karmaṇām — aller Tätigkeiten; kṛṣṇa — o Kṛṣṇa; punaḥ — wieder; yogam — hingebungsvoller Dienst; ca — auch; śaṁsasi — Du lobst; yat — welches; śreyaḥ — ist segensreicher; etayoḥ — dieser beiden; ekam — eines; tat — dieses; me — mir; brūhi — bitte sage; su-niścitam — eindeutig.

arjunaḥ uvāca – Arjuna mondta; sannyāsam – lemondást; karmaṇām – minden tettről; kṛṣṇa – ó, Kṛṣṇa; punaḥ – megint; yogam – odaadó szolgálatot; ca – is; śaṁsasi – dicséred; yat – ami; śreyaḥ – hasznosabb; etayoḥ – e kettő közül; ekam – egyet; tat – azt; me – nekem; brūhi – kérlek, mondd meg; su-niścitam – határozottan.

Translation

Fordítás

Arjuna sagte: O Kṛṣṇa, zuerst forderst du mich auf, aller Tätigkeit zu entsagen, und dann wieder empfiehlst Du mir, in Hingabe zu handeln. Bitte sage mir nun eindeutig, was von beiden segensreicher ist.

Arjuna így szólt: Ó, Kṛṣṇa, először azt kéred, mondjak le a tettekről, majd az odaadással végzett munkát ajánlod. Kérlek, mondd meg határozottan, hogy a kettő közül melyik a hasznosabb?

Purport

Magyarázat

ERLÄUTERUNG: Im Fünften Kapitel der Bhagavad-gītā sagt der Herr, daß Handeln im hingebungsvollen Dienst besser ist als trockene mentale Spekulation. Hingebungsvoller Dienst ist einfacher als mentale Spekulation, weil er einen aufgrund seiner transzendentalen Natur von materiellen Reaktionen befreit. Im Zweiten Kapitel wurde das elementare Wissen über die Seele und ihre Verstrickung in den materiellen Körper erklärt. In diesem Zusammenhang wurde auch beschrieben, wie man sich durch buddhi-yoga, das heißt durch hingebungsvollen Dienst, aus der materiellen Gefangenschaft befreien kann. Im Dritten Kapitel wurde erklärt, daß jemand, der sich auf der Ebene des Wissens befindet, keinerlei Pflichten mehr zu erfüllen hat. Und im Vierten Kapitel sagte der Herr zu Arjuna, daß alle Arten von Opfern in Wissen gipfeln. Am Ende des Vierten Kapitels jedoch gab der Herr Arjuna den Rat, aufzuwachen und zu kämpfen, da er jetzt über vollkommenes Wissen verfüge. Weil Kṛṣṇa gleichzeitig die Wichtigkeit von Handeln in Hingabe und Nichthandeln in Wissen betont hatte, war Arjuna verwirrt, und seine Entschlossenheit geriet ins Wanken. Unter Entsagung in Wissen versteht Arjuna, daß man alle Arten von Arbeit, die als Sinnestätigkeiten ausgeführt werden, einstellt. Aber wie kann man aufhören, tätig zu sein, wenn man Arbeit im hingebungsvollen Dienst verrichtet? Mit anderen Worten, er glaubt, Entsagung in Wissen (sannyāsa) müsse völlig frei sein von jeglicher Art des Handelns, denn Handeln und Entsagung erscheinen ihm unvereinbar. Er scheint nicht verstanden zu haben, daß Handeln in völligem Wissen keine Reaktionen zur Folge hat und daher das gleiche ist wie Nichthandeln. Er fragt deshalb, ob er ganz aufhören soll zu handeln oder ob es besser sei, in vollkommenem Wissen zu handeln.

A Bhagavad-gītānak ebben a fejezetében az Úr kijelenti, hogy az odaadó szolgálatban végzett munka jobb az unalmas spekulációnál, s könnyebb is, mert transzcendentális természeténél fogva megszabadítja az embert a visszahatásoktól. A második fejezet a lélekről szóló tudás alapjait és a lélek anyagi testben való rabságát magyarázta el, valamint azt, hogyan lehet a buddhi-yoga, az odaadó szolgálat által kiszabadulni az anyag börtönéből. A harmadik fejezet arról szólt, hogy annak, aki eljutott a tudás síkjára, már nincsenek végrehajtandó kötelességei, a negyedik fejezetben pedig azt mondta el az Úr Arjunának, hogy minden áldozati tett a tudásban tetőzik. E fejezet végén azonban azt tanácsolta neki: ébredjen fel, s a tökéletes tudás birtokában harcoljon. Arjunát némileg összezavarta és elbizonytalanította, hogy Kṛṣṇa egyidejűleg hangsúlyozta az odaadással végzett munka és a tudással teli tétlenség fontosságát. Arjuna megértette, hogy a tudással történő lemondás mindenfajta érzéktevékenység beszüntetését jelenti. De hogyan szüntessük be a tetteket, ha odaadó szolgálatban cselekszünk? Más szóval Arjuna, mivel a tett és a lemondás összeegyeztethetetlennek tűnt számára, úgy vélte, hogy a sannyāsának, vagyis a tudással történő lemondásnak teljes egészében mentesnek kell lennie mindenféle cselekedettől. Úgy látszik, nem értette meg, hogy a teljes tudással végzett tett nem jár visszahatásokkal, tehát ugyanaz, mint a tétlenség. Ezért tette fel a kérdést: hagyjon-e abba minden tettet, vagy teljes tudásban cselekedjen?