TEXT 46
46. VERS
Text
Szöveg
yena sarvam idaṁ tatam
sva-karmaṇā tam abhyarcya
siddhiṁ vindati mānavaḥ
yena sarvam idaṁ tatam
sva-karmaṇā tam abhyarcya
siddhiṁ vindati mānavaḥ
Synonyms
Szó szerinti jelentés
yataḥ – akiből; pravṛttiḥ – a kiáradása; bhūtānām – minden élőlénynek; yena – aki által; sarvam – minden; idam – ez; tatam – áthatva; sva-karmaṇā – saját kötelessége által; tam – Őt; abhyarcya – imádva; siddhim – tökéletességet; vindati – eléri; mānavaḥ – az ember.
Translation
Fordítás
Wenn ein Mensch den Herrn verehrt, der die Quelle aller Wesen ist und der alles durchdringt, kann er durch die Ausführung seiner Arbeit die Vollkommenheit erlangen.
Ha a mindent átható Urat, minden élőlény eredetét imádja az ember, akkor a számára előírt tetteket végezve elérheti a tökéletességet.
Purport
Magyarázat
ERLÄUTERUNG: Wie im Fünfzehnten Kapitel erklärt wurde, sind alle Lebewesen fragmentarische Teile des Höchsten Herrn. Folglich ist der Höchste Herr der Anfang aller Lebewesen. Dies wird im Vedānta-sūtra bestätigt: janmādy asya yataḥ. Der Höchste Herr ist daher der Beginn des Lebens eines jeden Lebewesens. Und wie es im Siebten Kapitel der Bhagavad-gītā heißt, ist der Höchste Herr durch Seine beiden Energien, die innere und die äußere Energie, alldurchdringend. Deshalb sollte man den Höchsten Herrn zusammen mit Seinen Energien verehren. Im allgemeinen verehren die Vaiṣṇava-Geweihten den Höchsten Herrn zusammen mit Seiner inneren Energie. Seine äußere Energie ist eine verzerrte Widerspiegelung der inneren Energie. Die äußere Energie ist wie ein Hintergrund, doch der Höchste Herr ist durch die Erweiterung Seines vollständigen Teils als Paramātmā überall gegenwärtig. Er befindet Sich als Überseele in allen Halbgöttern, in allen Menschen und allen Tieren, an allen Orten. Man sollte daher wissen, daß man als winziges Teilchen des Höchsten Herrn die Pflicht hat, Ihm zu dienen. Jeder sollte sich völlig Kṛṣṇa-bewußt im hingebungsvollen Dienst des Herrn beschäftigen. So lautet die Empfehlung dieses Verses.
A tizenötödik fejezet leírja, hogy minden élőlény a Legfelsőbb Úr parányi szerves része. Ez azt jelenti, hogy a Legfelsőbb Úr minden élőlény eredete. Ezt a Vedānta-sūtra is megerősíti: janmādy asya yataḥ. A Legfelsőbb Úrtól származik minden élőlény. Ahogyan azt a Bhagavad-gītā hetedik fejezete elmondja, a Legfelsőbb Úr kétféle energiája, a külső és a belső energia révén mindent átható. Energiáival együtt kell tehát imádnunk Őt. A vaiṣṇavák általában belső energiájával együtt imádják a Legfelsőbb Urat. Ennek az energiának az eltorzult tükröződése a külső energia, amely háttérben van, de a Legfelsőbb Úr teljes értékű részének kiterjedésében, Paramātmāként jelen van mindenhol. Ő a Felsőlélek valamennyi félistenben, emberben, állatban, mindenben. Tudnunk kell tehát, hogy a Legfelsőbb Úr szerves részeiként kötelességünk Őt szolgálni. Ez a vers azt ajánlja, hogy mindenki végezzen teljes Kṛṣṇa-tudatban odaadó szolgálatot az Úrnak.
Jeder sollte sich darüber bewußt sein, daß es Hṛṣīkeśa, der Herr der Sinne, ist, der einen mit einer bestimmten Art von Arbeit beschäftigt. Und mit dem Ergebnis dieser Arbeit sollte die Höchste Persönlichkeit Gottes, Śrī Kṛṣṇa, verehrt werden. Wenn man immer in diesem Bewußtsein, dem vollkommenen Kṛṣṇa-Bewußtsein, verankert ist, bekommt man durch die Gnade des Herrn die vollkommene Sicht von allem. Das ist die Vollkommenheit des Lebens. Der Herr sagt in der Bhagavad-gītā (12.7): teṣām ahaṁ samuddhartā. Der Höchste Herr kümmert Sich persönlich darum, einen solchen Gottgeweihten zu befreien. Das ist die höchste Vollkommenheit des Lebens. Welcher Tätigkeit man auch nachgeht, wenn man dadurch dem Höchsten Herrn dient, wird man die höchste Vollkommenheit erreichen.
Mindenkinek úgy kell gondolkoznia, hogy Hṛṣīkeśa, az érzékszervek Ura foglalkoztatja őt egy bizonyos fajta munkában, s hogy tettei gyümölcsével Śrī Kṛṣṇát, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét kell imádnia. Ha valaki mindig így, teljes Kṛṣṇa-tudatban gondolkozik, az Úr kegyéből mindenről teljes tudásra tehet szert. Ez az élet tökéletessége. Az Úr a Bhagavad-gītāban (12.7) kijelenti: teṣām ahaṁ samuddhartā. A Legfelsőbb Úr maga gondoskodik az ilyen bhakta felszabadulásáról. Ez az élet legmagasabb rendű tökéletessége. Bármilyen foglalkozást űzzön valaki, ha a Legfelsőbb Urat szolgálja, eléri a legtökéletesebb szintet.