TEXT 17
17. VERS
Text
Szöveg
rajaso lobha eva ca
pramāda-mohau tamaso
bhavato ’jñānam eva ca
rajaso lobha eva ca
pramāda-mohau tamaso
bhavato ’jñānam eva ca
Synonyms
Szó szerinti jelentés
sattvāt — aus der Erscheinungsweise der Tugend; sañjāyate — entwickelt sich; jñānam — Wissen; rajasaḥ — aus der Erscheinungsweise der Leidenschaft; lobhaḥ — Gier; eva — gewiß; ca — auch; pramāda — Verrücktheit; mohau — und Illusion; tamasaḥ — aus der Erscheinungsweise der Unwissenheit; bhavataḥ — entwickeln sich; ajñānam — Unsinn; eva — gewiß; ca — auch.
sattvāt – a jóság kötőerejéből; sañjāyate – fejlődik; jñānam – tudás; rajasaḥ – a szenvedély kötőerejéből; lobhaḥ – mohóság; eva – bizony; ca – és; pramāda – őrület; mohau – és illúzió; tamasaḥ – a tudatlanság kötőerejéből; bhavataḥ – fejlődnek; ajñānam – ostobaság; eva – bizony; ca – is.
Translation
Fordítás
Aus der Erscheinungsweise der Tugend entwickelt sich wirkliches Wissen; aus der Erscheinungsweise der Leidenschaft entwickelt sich Gier, und aus der Erscheinungsweise der Unwissenheit entwickeln sich Dummheit, Verrücktheit und Illusion.
A jóság kötőerejéből igazi tudás származik, a szenvedélyből mohóság, a tudatlanságból pedig ostobaság, őrület és illúzió.
Purport
Magyarázat
ERLÄUTERUNG: Weil die gegenwärtige Zivilisation dem Wohl der Lebewesen nicht sehr zuträglich ist, wird Kṛṣṇa-Bewußtsein empfohlen. Mit Hilfe des Kṛṣṇa-Bewußtseins wird die Gesellschaft die Erscheinungsweise der Tugend entwickeln. Wenn sich die Erscheinungsweise der Tugend manifestiert, werden die Menschen die Dinge so sehen, wie sie sind. In der Erscheinungsweise der Unwissenheit gleichen die Menschen Tieren und haben keine klare Sicht der Realität. In der Erscheinungsweise der Unwissenheit können sie zum Beispiel nicht verstehen, daß sie durch das Töten eines Tieres riskieren, im nächsten Leben von demselben Tier getötet zu werden. Weil die Menschen nicht in wirklichem Wissen ausgebildet sind, werden sie verantwortungslos. Um diese Verantwortungslosigkeit zu beenden, ist ein Bildungssystem erforderlich, das der Masse der Menschen hilft, die Erscheinungsweise der Tugend zu entwickeln. Wenn die Menschen tatsächlich in der Erscheinungsweise der Tugend ausgebildet werden, werden sie zur Vernunft kommen, da sie wirkliches Wissen besitzen. Dann werden die Menschen glücklich und wohlhabend sein. Selbst wenn die Mehrheit der Menschen nicht glücklich und wohlhabend ist, so besteht doch die Möglichkeit für Frieden und Wohlstand auf der ganzen Welt, wenn ein gewisser Prozentsatz der Bevölkerung Kṛṣṇa-Bewußtsein entwickelt und ein Leben in der Erscheinungsweise der Tugend führt. Andernfalls – wenn die Welt den Erscheinungsweisen der Leidenschaft und Unwissenheit ergeben ist – wird es niemals Frieden und Wohlstand geben. In der Erscheinungsweise der Leidenschaft werden die Menschen gierig, und ihr Verlangen nach Sinnenbefriedigung kennt keine Grenzen. Man kann beobachten, daß selbst jemand, der genügend Geld und hinreichende Möglichkeiten für Sinnenbefriedigung hat, weder Glück noch inneren Frieden findet. Dies ist nicht möglich, solange man unter dem Einfluß der Erscheinungsweise der Leidenschaft steht. Wenn man tatsächlich glücklich sein will, kann einem Geld nicht helfen. Man muß sich zur Erscheinungsweise der Tugend erheben, indem man Kṛṣṇa-Bewußtsein praktiziert. Jemand, der sich in der Erscheinungsweise der Leidenschaft befindet, ist nicht nur mental unglücklich, sondern auch seine Arbeit und sein Beruf sind für ihn sehr beschwerlich. Er muß so viele Mittel und Wege ersinnen, um genug Geld zur Erhaltung seines Status quo zu verdienen. All dies ist mit Leid verbunden. In der Erscheinungsweise der Unwissenheit werden die Menschen verrückt. Geplagt durch ihre Lebensumstände, nehmen sie Zuflucht bei Rauschmitteln und sinken dadurch immer tiefer in Unwissenheit. Ihre Zukunft sieht sehr düster aus.
Az élőlények számára a jelenlegi civilizáció nem túlságosan kedvező, ezért mindannyiuknak ajánlatos a Kṛṣṇa-tudat gyakorlása. A Kṛṣṇa-tudat révén a társadalom a jóság szintjére emelkedhet. Az emberek csak azután fognak mindent a valóságnak megfelelően látni, ha a jóság kötőerejének hatása alá kerülnek. A tudatlanság kötőerejében az emberek olyanok, mint az állatok, s nem látnak tisztán. Azt sem látják többek között, hogy egy állat lemészárlásával annak a veszélynek teszik ki magukat, hogy következő életükben ugyanaz az állat fogja megölni őket. Az emberek azért válnak ennyire felelőtlenekké, mert nem tesznek szert valódi tudásra. E felelőtlenség megállítása érdekében arra van szükség, hogy az embereket olyan oktatásban részesítsék, amely a jóság minőségének kifejlődését eredményezi. Ha valóban a jóságra tanítják őket, józanná válnak, és teljes tudásra tesznek szert mindenről. Csakis ekkor élhetnek boldogan és jólétben. Még ha az emberek legtöbbje nem is boldog, és nem is él túlságosan jól, ha a népesség egy bizonyos százaléka Kṛṣṇa-tudatúvá válik, s eléri a jóság szintjét, akkor az egész világnak lehetősége nyílik a békére és a jólétre. Máskülönben, ha a világot a szenvedély és a tudatlanság kötőerői irányítják, nem lehet szó sem békéről, sem gazdagságról. A szenvedély minőségében az ember mohó lesz, s az érzéki élvezet utáni vágyódása nem ismer határokat. Láthatjuk, hogy lehet valakinek sok pénze és jó lehetősége az érzékkielégítésre, mégsem boldog, s elméje sem békés. Ez lehetetlen a szenvedély kötőerejében élő ember számára. Ha valaki igazán boldogságra vágyik, a pénz nem segít. A Kṛṣṇa-tudat gyakorlásával a jóság szintjére kell emelkednie. A szenvedély kötőerejében lévő ember nemcsak az elméjében boldogtalan, hanem hivatása és foglalkozása is sok gondot okoz számára. Rengeteget kell tervezgetnie, hogy elegendő pénzt keressen, aminek segítségével megmaradhat az elért színvonalon, s ez mind szenvedéssel jár. A tudatlanság kötőerejében az emberek megőrülnek. Körülményeik hatására alkohollal és kábítószerekkel próbálnak vigasztalódni. Egyre mélyebbre süllyednek a tudatlanságban, s rendkívül sötét jövő vár rájuk.