TEXT 12

12. VERS

Tekst

Szöveg

moghāśā mogha-karmāṇo
mogha-jñānā vicetasaḥ
rākṣasīm āsurīṁ caiva
prakṛtiṁ mohinīṁ śritāḥ

Synonyms

Szó szerinti jelentés

mogha-āśāḥ — hvis håb forpurres; mogha-karmāṇaḥ — hvis frugtstræbende aktiviteter forpurres; mogha-jñānāḥ — hvis viden forpurres; vicetasaḥ — forvirrede; rākṣasīm — den dæmoniske; āsurīm — den ateistiske; ca — og; eva — afgjort; prakṛtim — natur; mohinīm — den forvirrende; śritāḥ — søger tilflugt hos.

mogha-āśāḥ – azok, akiknek reményei meghiúsultak; mogha-karmāṇaḥ – azok, akiknek gyümölcsöző cselekedeteik meghiúsultak; mogha-jñānāḥ – azok, akik kudarcot vallottak a tudás terén; vicetasaḥ – a megzavarodottak; rākṣasīm – a démoni; āsurīm – ateista; ca – és; eva – bizony; prakṛtim – természetnél; mohinīm – megtévesztőnél; śritāḥ – menedéket keresve.

Translation

Fordítás

De, der er således forvirrede, tiltrækkes af dæmoniske og ateistiske anskuelser. I denne vildledte tilstand forpurres alle deres håb om befrielse, deres frugtstræbende handlinger og deres kultivering af viden.

Ezek a megzavarodott emberek a démoni és ateista nézetekhez vonzódnak. Ebben az illuzórikus állapotban a felszabaduláshoz, a gyümölcsöző tettekhez és a tudomány műveléséhez fűzött összes reményük meghiúsul.

Purport

Magyarázat

FORKLARING: Der er mange hengivne, der anser sig selv for at være i Kṛṣṇa-bevidsthed og hengiven tjeneste, men inderst inde ikke accepterer Guddommens Højeste Personlighed, Kṛṣṇa, som den Absolutte Sandhed. De vil aldrig smage frugten af hengiven tjeneste, nemlig at vende tilbage til Guddommen. På samme måde vil de, der er optaget af frugtstræbende fromme handlinger, og som håber på i sidste ende at blive befriet fra denne materielle forvikling, heller aldrig opnå fuldendelse, for de ringeagter Guddommens Højeste Personlighed, Kṛṣṇa. De, der taler nedsættende om Kṛṣṇa, skal med andre ord forstås som værende dæmoniske eller ateistiske. Som beskrevet i Bhagavad-gītās kapitel 7 (vers 15) overgiver sådanne dæmoniske slyngler sig aldrig til Kṛṣṇa. Deres forsøg på at nå frem til den Absolutte Sandhed gennem intellektuelle spekulationer bringer dem derfor til den forkerte konklusion, at det almindelige levende væsen og Kṛṣṇa er én og samme ting. Underlagt en sådan falsk overbevisning tror de, at alle menneskekroppe nu blot er dækket af den materielle natur, og så snart man bliver befriet fra denne materielle krop, er der ingen forskel på Gud og én selv. Den slags forsøg på at blive ét med Kṛṣṇa vil blive forpurret på grund af illusion. En sådan ateistisk og dæmonisk kultivering af åndelig viden er altid omsonst. Det er, hvad der tilkendegives i dette vers. For sådanne personer er kultivering af kundskaben i vediske tekster som Vedānta-sūtra og Upaniṣaderne altid frugtesløs.

Sok hívő van, aki csupán színleli, hogy Kṛṣṇa-tudatú és odaadó szolgálatot végez, ám a valóságban nem hiszi tiszta szívből, hogy az Abszolút Igazság az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa. Az ilyen emberek sohasem fogják az odaadó szolgálat gyümölcsét megízlelni, és sohasem térhetnek haza Istenhez. A gyümölcsöző jámbor cselekedeteket végzők – akik végső soron arra vágynak, hogy megszabaduljanak az anyagi kötelékektől – sem lesznek soha sikeresek, mert gúnyt űznek az Istenség Legfelsőbb Személyiségéből, Kṛṣṇából. A Kṛṣṇát kigúnyolókról tehát tudnunk kell, hogy démonikusak és ateisták. A Bhagavad-gītā hetedik fejezete szerint az ilyen démonikus bűnösök sohasem hódolnak meg Kṛṣṇának. Elmebeli spekulációval akarják elérni az Abszolút Igazságot, ezért arra a téves következtetésre jutnak, hogy a közönséges élőlény és Kṛṣṇa egy és ugyanaz. E téves meggyőződésre alapozva úgy vélik, hogy bár az emberek testét pillanatnyilag befedi az anyagi természet, a felszabadulás után azonnal megszűnik minden különbség Isten és őközöttük. Kísérletük, hogy eggyé váljanak Kṛṣṇával, illuzórikus, ezért kudarccal fog végződni. Mint ahogy ez a vers is rámutat, a lelki tudásra ateista és démoni módszerekkel törekvők erőfeszítése mindig meddő marad. Ezek az emberek mindig kudarcot vallanak, ha megpróbálják elsajátítani a védikus irodalom, például a Vedānta-sūtra és az upaniṣadok tudományát.

Det er således en stor forseelse at anse Kṛṣṇa, Guddommens Højeste Personlighed, for at være et almindeligt menneske. De, der gør dette, er afgjort vildledte, for de kan ikke forstå Kṛṣṇas evige form. Der står klart og tydeligt i Bṛhad-viṣṇu-smṛti:

Kṛṣṇát, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét közönséges embernek tekinteni tehát nagy sértés. Akik így tesznek, azok minden bizonnyal az illúzió rabjai, mert képtelenek megérteni Kṛṣṇa örökkévaló formáját. A Bṛhad-viṣṇu-smṛti félreérthetetlenül kijelenti:

yo vetti bhautikaṁ dehaṁ
kṛṣṇasya paramātmanaḥ
sa sarvasmād bahiṣ-kāryaḥ
śrauta-smārta-vidhānataḥ
mukhaṁ tasyāvalokyāpi
sa-celaṁ snānam ācaret

“Den, der anser Kṛṣṇas krop for at være materiel, bør vises bort fra alle śrutierne og smṛtiernes ritualer og aktiviteter. Og skulle man være så uheldig at se hans angigt, skal man øjeblikkeligt tage bad i Ganges for at rense sig selv for infektionen. Folk bespotter Kṛṣṇa, fordi de er misundelige på Guddommens Højeste Personlighed. Deres skæbne er helt sikkert at blive født gang på gang i ateistiske og dæmoniske livsformer. Deres virkelige kundskab vil for altid være tilsløret af illusion, og gradvist synker de ned til skabelsens mørkeste regioner.”

„Annak az embernek, aki Kṛṣṇa testét anyaginak tekinti, tilos a śrutiban és a smṛtiben leírt rítusokat és szertartásokat végeznie. Ha pedig valaki véletlenül megpillantja egy ilyen ember arcát, annak azonnal meg kell fürödnie a Gangeszben, hogy megtisztuljon a fertőzéstől.” Az emberek azért űznek gúnyt Kṛṣṇából, az Istenség Legfelsőbb Személyiségéből, mert irigyek Rá. Rájuk kétségtelenül az vár, hogy ateista és démoni fajokban kell újra és újra megszületniük. Igazi tudásukat örökre illúzió fedi be, s így lassanként a teremtés legsötétebb régióiba süllyednek.