TEXT 18

18. VERS

Tekst

Szöveg

yadā viniyataṁ cittam
ātmany evāvatiṣṭhate
nispṛhaḥ sarva-kāmebhyo
yukta ity ucyate tadā

Synonyms

Szó szerinti jelentés

yadā — når; viniyatam — særlig disciplineret; cittam — sindet og dets aktiviteter; ātmani — i transcendensen; eva — afgjort; avatiṣṭhate — han bliver forankret; nispṛhaḥ — fri for ønsker; sarva — om alle slags; kāmebhyaḥ — materiel sansenydelse; yuktaḥ — veletableret i yoga; iti — således; ucyate — siges at være; tadā — på det tidspunkt.

yadā – amikor; viniyatam – különösen fegyelmezett; cittam – az elme és tevékenysége; ātmani – a transzcendensben; eva – bizony; avatiṣṭhate – megállapodik; nispṛhaḥ – mentesen a vágytól; sarva – mindenféle; kāmebhyaḥ – anyagi érzékkielégítésre; yuktaḥ – szilárd a yogában; iti – így; ucyate – mondják; tadā – akkor.

Translation

Fordítás

Når yogīen disciplinerer sine mentale aktiviteter ved at udøve yoga, og når han bliver hensat i transcendensen – fri for alle materielle ønsker – siges han at være veletableret i yoga.

Ha a yogī a yoga gyakorlása által képes fegyelmezni az elméjét, és minden anyagi vágy nélkül a transzcendensben állapodik meg, akkor azt mondják róla, megingathatatlan a yogában.

Purport

Magyarázat

FORKLARING: En yogīs handlinger adskiller sig fra almindelige menneskers ved hans karakteristiske ophør med alle slags materielle ønsker, af hvilke sex er nummer et. En perfekt yogī er så veldisciplineret i sit sinds aktiviteter, at han ikke længere kan forstyrres af nogen form for materielt ønske. Dette fuldendte niveau kan automatisk opnås af personer i Kṛṣṇa-bevidsthed, som der står i Śrīmad-Bhāgavatam (9.4.18–20):

A yogī tetteit az különbözteti meg a közönséges ember tetteitől, hogy mentes minden anyagi vágytól, melyek közül a nemi élvezet vágya a legerősebb. A tökéletes yogī olyan jól tudja fegyelmezni elméje működését, hogy semmilyen anyagi vágy nem zavarja meg többé. A Śrīmad-Bhāgavatam (9.4.18–20) szerint ezt a tökéletes síkot a Kṛṣṇa-tudatú emberek minden külön erőfeszítés nélkül elérik:

sa vai manaḥ kṛṣṇa-padāravindayor
vacāṁsi vaikuṇṭha-guṇānuvarṇane
karau harer mandira-mārjanādiṣu
śrutiṁ cakārācyuta-sat-kathodaye

mukunda-liṅgālaya-darśane dṛśau
tad-bhṛtya-gātra-sparśe ’ṅga-saṅgamam
ghrāṇaṁ ca tat-pāda-saroja-saurabhe
śrīmat-tulasyā rasanāṁ tad-arpite

pādau hareḥ kṣetra-padānusarpaṇe
śiro hṛṣīkeśa-padābhivandane
kāmaṁ ca dāsye na tu kāma-kāmyayā
yathottama-śloka-janāśrayā ratiḥ

“Kong Ambarīṣa fokuserede først og fremmest sit sind på Herren Kṛṣṇas lotusfødder. Derpå brugte han sine ord til at beskrive Herrens transcendentale egenskaber, sine hænder til at gøre Herrens tempel rent, sine ører til at høre om Herrens aktiviteter, sine øjne til at se Herrens transcendentale former, sin krop på at røre ved de hengivnes kroppe, sin lugtesans til at dufte til lotusblomsterne, der var ofret til Herren, sin tunge til at smage tulasī-bladet, der var ofret til Herrens lotusfødder, sine ben til at valfarte til pilgrimssteder og til Herrens tempel, sit hoved til at bøje sig ned for Herren og sine ønsker på at udføre Herrens mission. Alle sådanne transcendentale aktiviteter er ganske passende for en ren hengiven.”

„Ambarīṣa király először elméjét az Úr Kṛṣṇa lótuszlábára rögzítette. Szavaival az Ő transzcendentális tulajdonságait írta le, kezével a templomát takarította, fülével cselekedeteinek történeteit hallgatta, szemével transzcendentális formáit nézte, testével a bhakták testét érintette, orrával az Úrnak felajánlott lótuszvirág illatát szagolta, nyelvével az Ő lótuszlábának ajánlott tulasī-levelet ízlelte, lábával a templomba és a zarándokhelyekre látogatott, fejével az Úrnak ajánlotta hódolatát, vágyaival pedig az Úr küldetésének teljesülését szolgálta. E transzcendentális tettek jellemzik a tiszta bhaktát.”

Dette transcendentale niveau kan vanskeligt udtrykkes eller opleves af dem, der følger den upersonlige vej, men det er meget let og praktisk for en person i Kṛṣṇa-bevidsthed, som det fremgår af beskrivelsen ovenover af Mahārāja Ambarīṣas aktiviteter. Hvis sindet ikke er konstant fokuseret i at huske på Herrens lotusfødder, er et sådant transcendentalt engagement ikke praktisk muligt. I Herrens hengivne tjeneste kaldes den slags foreskrevne handlinger for arcana eller beskæftigelse af alle sanserne i Herrens tjeneste. Sanserne og sindet har brug for at være beskæftiget. Blot og bar fornægtelse er ikke praktisk mulig. For mennesker i almindelighed, især dem, der ikke er i forsagelsens orden, er den transcendentale beskæftigelse af sanserne og sindet, en metode, der som ovenfor beskrevet kaldes yukta i Bhagavad-gītā, derfor den ideelle måde at opnå transcendensen på.

Az imperszonalista út követői számára ez a transzcendentális sík a szubjektum szempontjából talán kifejezhetetlen, ám nagyon könnyű és célravezető a Kṛṣṇa-tudatúak számára, ahogyan ez Ambarīṣa Mahārāja említett tetteiből is kitűnik. E transzcendentális cselekedetek nem eredményesek mindaddig, amíg elménket az állandó emlékezés segítségével nem rögzítjük az Úr lótuszlábára. Az Úr odaadó szolgálatában ezeket az előírt tetteket arcanának hívják, ami azt jelenti, hogy minden érzéket az Úr szolgálatába állítunk. Az elmének és az érzékeknek elfoglaltságra van szükségük; a cselekedetek puszta tagadása nem járható út. Az átlagemberek, s közülük is leginkább azok számára, akik nem a lemondást gyakorlók életrendjében élnek, a transzcendentális sík eléréséhez vezető tökéletes folyamat az érzékeknek és az elmének az említett transzcendentális szolgálattal való elfoglalása, amit a Bhagavad-gītā yuktának nevez.