Skip to main content
Library » Bhagavad-gītā som den er » KAPITEL FEM

TEXT 24

24. VERS

Tekst

Szöveg

yo ’ntaḥ-sukho ’ntar-ārāmas
tathāntar-jyotir eva yaḥ
sa yogī brahma-nirvāṇaṁ
brahma-bhūto ’dhigacchati
yo ’ntaḥ-sukho ’ntar-ārāmas
tathāntar-jyotir eva yaḥ
sa yogī brahma-nirvāṇaṁ
brahma-bhūto ’dhigacchati

Synonyms

Szó szerinti jelentés

yaḥ — den, som; antaḥ-sukhaḥ — lykkelig indefra; antaḥ-ārāmaḥ — nyder aktivt inde i sig selv; tathā — tillige med; antaḥ-jyotiḥ — sigter indad; eva — afgjort; yaḥ — enhver, der; saḥ — han; yogī — en mystiker; brahma-nirvāṇam — befrielse i den Højeste; brahma-bhūtaḥ — der er selvrealiseret; adhigacchati — opnår.

yaḥ – aki; antaḥ-sukhaḥ – belül boldog; antaḥ-ārāmaḥ – bensőjében élvezi az életet; tathā – valamint; antaḥ-jyotiḥ – belül van a célja; eva – bizony; yaḥ – bárki; saḥ – ő; yogī – misztikus; brahma-nirvāṇam – felszabadulást a Legfelsőbben; brahma-bhūtaḥ – az önmegvalósított; adhigacchati – elér.

Translation

Fordítás

Den, hvis lykke er i det indre, som er aktiv og glædes i sit indre, og hvis mål er i det indre, er faktisk den fuldendte mystiker. Han er befriet i den Højeste og når til slut den Højeste.

Aki bensőjében boldog, belül cselekszik és belülről merít örömet, s akinek a célja szintén belül van, az tökéletes misztikus. Ő felszabadult a Legfelsőbben, s végül el is éri a Legfelsőbbet.

Purport

Magyarázat

FORKLARING: Medmindre man kan nyde indre glæde, hvordan kan man da trække sig tilbage fra ydre aktiviteter, der er rettet mod en overfladisk ydre lykke? En befriet person nyder lykke gennem direkte oplevelse. Derfor kan han sidde stille hvor som helst og nyde de indre livsaktiviteter. En således befriet person er ikke længere ude efter ydre materiel lykke. Denne tilstand kaldes brahma-bhūta. Når man opnår den, kan man være sikker på at vende hjem, tilbage til Guddommen.

Hogy lenne képes bárki is hátat fordítani a felszínes boldogságot nyújtó külső cselekedeteknek mindaddig, amíg nem ízlelte meg a belülről fakadó boldogságot? A felszabadult ember valóban boldogságot érez. Képes bárhol csöndben leülni, és belülről élvezni az életet, s többé már nem vágyik a külső, anyagi boldogságra. Ezt az állapotot hívják brahma-bhūtának, amelyet elérve az ember minden kétséget kizárva hazatér, vissza Istenhez.