TEXT 52
52. VERS
Tekst
Szöveg
buddhir vyatitariṣyati
tadā gantāsi nirvedaṁ
śrotavyasya śrutasya ca
buddhir vyatitariṣyati
tadā gantāsi nirvedaṁ
śrotavyasya śrutasya ca
Synonyms
Szó szerinti jelentés
yadā — når; te — din; moha — illusionens; kalilam — tætte skov; buddhiḥ — transcendental tjeneste med intelligens; vyatitariṣyati — krydser over; tadā — på det tidspunkt; gantā asi — vil du gå; nirvedam — ligegyldighed; śrotavyasya — over for alt, som vil blive hørt; śrutasya — alt, som allerede er hørt; ca — også.
yadā – amikor; te – a te; moha – illúziódnak; kalilam – sűrű erdejét; buddhiḥ – az intelligenciával végzett transzcendentális szolgálat; vyatitariṣyati – elhagyja; tadā – akkor; gantā asi – menni fogsz; nirvedam – közömbösségbe; śrotavyasya – az iránt, amit hallani fogsz; śrutasya – amit már hallottál; ca – és.
Translation
Fordítás
Når din intelligens er kommet ud af illusionens tætte skov, vil du blive ligegyldig over for alt, du har hørt, og alt, du kommer til at høre.
Amikor értelmed kitalál az illúzió sűrű erdejéből, közömbössé válsz mindaz iránt, amit hallottál, s amit hallani fogsz.
Purport
Magyarázat
FORKLARING: Der findes mange gode eksempler fra de store Gudshengivnes liv på dem, der blot igennem hengiven tjeneste til Herren blev ligeglade med Vedaernes ritualer. Når en person virkelig forstår Kṛṣṇa og sit forhold til Ham, bliver han naturligt ligeglad med ritualistiske frugtstræbende handlinger, også selv om han skulle være en erfaren brāhmaṇa. Śrī Mādhavendra Purī, en stor hengiven og ācārya inden for den hengivne tradition, skriver:
Az Úr számtalan nagy bhaktájának élete példa arra, hogyan lehet közömbössé válni a Védák rítusai iránt pusztán az Úr odaadó szolgálatával. Amikor valaki valóban megérti, hogy kicsoda Kṛṣṇa és neki milyen kapcsolata van Vele, akkor a gyümölcsöző cselekedetek szertartásai egyszerre közömbössé válnak számára, még akkor is, ha ő maga tanult brāhmaṇa. Śrī Mādhavendra Purī, a tanítványi lánc nagy bhaktája és ācāryája mondja:
bho devāḥ pitaraś ca tarpaṇa-vidhau nāhaṁ kṣamaḥ kṣamyatām
yatra kvāpi niṣadya yādava-kulottaṁsasya kaṁsa-dviṣaḥ
smāraṁ smāram aghaṁ harāmi tad alaṁ manye kim anyena me
bho devāḥ pitaraś ca tarpaṇa-vidhau nāhaṁ kṣamaḥ kṣamyatām
yatra kvāpi niṣadya yādava-kulottaṁsasya kaṁsa-dviṣaḥ
smāraṁ smāram aghaṁ harāmi tad alaṁ manye kim anyena me
“O mine tre daglige bønner, al ære til jer. O mit bad, jeg frembærer min hyldest til dig. O halvguder, O forfædre, tilgiv mig min manglende evne til at vise jer respekt. Uanset hvor jeg nu befinder mig, kan jeg kun erindre Yadu-dynastiets store efterkommer, Kaṁsas fjende [Kṛṣṇa], og derved befri mig selv for enhver syndig tilknytning. Jeg tror, det er nok for mit vedkommende.”
„Ó, naponta háromszor ajánlott imák, minden dicsőséget nektek! Ó, fürdés, hódolatomat ajánlom neked! Ó, félistenek! Ó, ősatyák! Kérlek, bocsássatok meg nekem, hogy képtelen vagyok tiszteletemet ajánlani nektek! Bárhol vagyok, mindenhol a Yadu-dinasztia dicső leszármazottjára [Kṛṣṇára], Kaṁsa ellenségére gondolok, s ez kiszabadít a bűnök börtönéből. Úgy gondolom, nekem ez elegendő.”
For begyndere er det absolut nødvendigt med de vediske ritualer og forskrifter, der indebærer at fremsige alle former for bønner tre gange dagligt, tage bad tidligt om morgenen, vise respekt til forfædrene osv. Men når man er helt Kṛṣṇa-bevidst og er engageret i Hans transcendentale kærlighedstjeneste, mister man interessen for alle disse regulerende principper, for man har allerede opnået fuldkommenhed. Hvis man kan nå til niveauet af forståelse igennem tjeneste til den Højeste Herre, Kṛṣṇa, behøver man ikke længere at gøre alle mulige former for askese og ofringer, som de anbefales i de åbenbarede skrifter. Og hvis man på samme måde ikke har forstået, at formålet med Vedaerne er at nå Kṛṣṇa, og blot er optaget af ritualer og lignende aktiviteter, spilder man sin tid til ingen verdens nytte med sådanne aktiviteter. Personer i Kṛṣṇa- bevidsthed overskrider grænserne for śabda-brahma eller Vedaernes og Upaniṣadernes domæne.
A kezdők számára fontosak a védikus szertartások és rítusok: a különféle imák, melyeket naponta háromszor elmondanak, a kora reggeli fürdés, a tiszteletnyilvánítás az ősatyáknak stb. Az az ember azonban, aki teljesen Kṛṣṇa-tudatú, s aki az Úr transzcendentális szerető szolgálatában él, már elérte a tökéletességet, s e szabályozó elvek közömbösek számára. Ha valaki a Legfelsőbb Úr, Kṛṣṇa szolgálata révén képes eljutni e tudás síkjára, többé már nem szükséges végrehajtania a kinyilatkoztatott írások ajánlotta különféle vezekléseket és áldozatokat. Ezzel szemben aki nem értette meg, hogy a Védák célja Kṛṣṇa elérése, és csupán a rítusoknak és a többi formaságnak él, az hiábavalóan vesztegeti az idejét. Azok, akik Kṛṣṇa-tudatúak, felülemelkednek a śabda-brahma, vagyis a Védák és az upaniṣadok birodalmán.