TEXT 17
17. VERS
Tekst
Szöveg
buddhir yasya na lipyate
hatvāpi sa imāḻ lokān
na hanti na nibadhyate
buddhir yasya na lipyate
hatvāpi sa imāḻ lokān
na hanti na nibadhyate
Synonyms
Szó szerinti jelentés
yasya — den, hvis; na — aldrig; ahaṅkṛtaḥ — af falsk ego; bhāvaḥ — natur; buddhiḥ — intelligens; yasya — den, hvis; na — aldrig; lipyate — er tilknyttet; hatvā — idet han dræber; api — selv; saḥ — han; imān — denne; lokān — verdens mennesker; na — aldrig; hanti — han dræber; na — aldrig; nibadhyate — han vikles ind.
yasya – akinek; na – sohasem; ahaṅkṛtaḥ – hamis egóból származó; bhāvaḥ – a természete; buddhiḥ – az értelme; yasya – akinek; na – sohasem; lipyate – ragaszkodik; hatvā – megölve; api – habár; saḥ – ő; imān – ezeket; lokān – az embereket; na – sohasem; hanti – öl; na – sohasem; nibadhyate – kötődik.
Translation
Fordítás
Den, der ikke er motiveret af falsk ego, og hvis intelligens er fri for indvikling, slår ikke ihjel, selv om han dræber mennesker i denne verden. Lige så lidt bindes han af sine handlinger.
Akit nem a hamis ego ösztönöz, és értelme mentes az anyagi kötelékektől, az nem gyilkos, még ha embereket is öl e világban, s tettei nem kötik le.
Purport
Magyarázat
FORKLARING: I dette vers fortæller Herren Arjuna, at dennes ønske om ikke at kæmpe udspringer af falsk ego. Arjuna troede, at han selv var den, der handlede, men han glemte at tage den højeste indre såvel som ydre godkendelse i betragtning. Hvis man ikke ved, at der findes en højere instans, der giver tilladelse, hvorfor skulle man da gøre noget? Men den, der kender handlingsinstrumenterne, sig selv som arbejderen og den Højeste Herre som den højeste godkender, er perfekt i alt, som han gør. Sådan en person er aldrig i illusion. Personlig aktivitet og ansvar opstår fra falsk ego og gudløshed eller en mangel på Kṛṣṇa-bevidsthed. Ingen, der handler i Kṛṣṇa-bevidsthed under vejledning af Oversjælen eller Guddommens Højeste Personlighed, slår ihjel, selv om de dræber. De bliver heller ikke på noget tidspunkt påvirket af reaktionerne fra sådanne drab. Når en soldat slår ihjel på en overordnet officers ordre, er han ikke ansvarlig. Men hvis en soldat dræber på sine egne vegne, bliver han med sikkerhed dømt i retten.
Ebben a versben az Úr elmondja Arjunának, hogy az a vágya, hogy ne harcoljon, hamis egójából fakad. Arjuna azt hitte, ő a cselekvő, s nem gondolt arra, hogy minden tetthez a kívülről és belülről érkező legfelsőbb jóváhagyás szükséges. Miért is cselekedne valaki, ha nem tud a felsőbb jóváhagyásról? Aki azonban ismeri a tettek eszközeit, és tudja, hogy ő a cselekvő, a Legfelsőbb Úr pedig a végső szentesítő, az mindent tökéletesen hajt végre. Az ilyen ember soha sincs illúzióban. A saját magunkra vonatkoztatott tevékenység és felelősség a hamis egóból és istentagadásból, illetve a Kṛṣṇa-tudat hiányából fakad. Aki Kṛṣṇa-tudatban, a Felsőlélek vagy az Istenség Legfelsőbb Személyisége irányítása alatt cselekszik, az nem öl, még ha úgy is tűnik, s az ölés visszahatásainak sincs kitéve soha. Azt a katonát, aki feljebbvalója parancsára öl, nem tekintik bűnösnek. Ha azonban személyes érdekből ont vért, akkor tettét a bíróság bizonyosan elítéli.