TEXT 15

15. VERS

Tekst

Szöveg

rajasi pralayaṁ gatvā
karma-saṅgiṣu jāyate
tathā pralīnas tamasi
mūḍha-yoniṣu jāyate

Synonyms

Szó szerinti jelentés

rajasi — i lidenskab; pralayam — opløsning; gatvā — efter at have opnået; karma-saṅgiṣu — i samvær med dem, der er engageret i frugtstræbende aktiviteter; jāyate — fødes; tathā — på lignende måde; pralīnaḥ — blevet opløst (død); tamasi — i uvidenhed; mūḍha-yoniṣu — i dyrearter; jāyate — fødes.

rajasi – a szenvedélyben; pralayam – pusztulásba; gatvā – menvén; karma-saṅgiṣu – a gyümölcsöző tetteket végzők között; jāyate – születik meg; tathā – hasonlóan; pralīnaḥ – elpusztulva; tamasi – tudatlanságban; mūḍha-yoniṣu – állati fajokban; jāyate – születik.

Translation

Fordítás

Dør man i lidenskabens kvalitet, bliver man født blandt dem, der er optaget af frugtstræbende handlinger, og når man dør i uvidenhedens kvalitet, fødes man i dyreriget.

Aki a szenvedély minőségében hal meg, az a tetteik gyümölcséért cselekvők között fog megszületni, aki pedig a tudatlanság kötőerejében hagyja el testét, az állatvilágban születik meg újra.

Purport

Magyarázat

FORKLARING: Nogle er af den opfattelse, at når sjælen har opnået menneskelivet, kan han aldrig gå ned igen. Dette er ukorrekt. Ifølge dette vers glider man efter døden ned til dyreriget, hvis man kultiverer uvidenhedens kvalitet. Derfra bliver man så atter nødt til at ophøje sig selv gennem en udviklingsproces for igen at komme til den menneskelige livsform. De, der virkelig tager menneskelivet seriøst, bør derfor søge tilflugt i godhedens kvalitet og i godt selskab hæve sig over naturens kvaliteter og blive situeret i Kṛṣṇa-bevidsthed. Det er målet med menneskelivet. Ellers er der ingen garanti for, at et menneske opnår menneskelig status igen.

Vannak, akik abban a tévhitben élnek, hogy ha a lélek egyszer eléri az emberi létformát, többé nem születik meg alacsonyabb rendű fajban. Ez azonban nem így van. E vers alapján az, akiben a tudatlanság kötőereje alakul ki, halála után állati létbe süllyed, s onnan később az evolúció folyamata során fokozatosan fejlődve érheti el ismét az emberi létet. Éppen ezért akik komolyan veszik az emberi életet, azoknak a jóság minőségét kell kifejleszteniük, majd a megfelelő emberek társaságában felül kell emelkedniük a kötőerőkön, s el kell érniük a Kṛṣṇa-tudat síkját. Ez az emberi élet célja. Ha az ember nem így tesz, nincs biztosíték arra, hogy újra emberként születik majd meg.