TEXT 24

24. VERS

Verš

Szöveg

ahaṁ hi sarva-yajñānāṁ
bhoktā ca prabhur eva ca
na tu mām abhijānanti
tattvenātaś cyavanti te

Synonyma

Szó szerinti jelentés

aham — Já; hi — jistě; sarva — všech; yajñānām — obětí; bhoktā — poživatel; ca — a; prabhuḥ — Pán; eva — také; ca — a; na — ne; tu — ale; mām — Mě; abhijānanti — znají; tattvena — v pravdě; ataḥ — proto; cyavanti — klesají; te — oni.

aham – Én; hi – bizony; sarva – minden; yajñānām – áldozatnak; bhoktā – élvezője; ca – és; prabhuḥ – Ura; eva – is; ca – és; na – nem; tu – de; mām – Engem; abhijānanti – ismernek; tattvena – igazi valómban; ataḥ – ezért; cyavanti – visszaesnek; te – ők.

Překlad

Fordítás

Já jsem jediným poživatelem a Pánem všech obětí. A ti, kdo neznají Mou pravou, transcendentální povahu, následně klesají.

Én vagyok minden áldozat egyetlen élvezője és Ura. Akik nem ismerik fel igazi, transzcendentális természetemet, elbuknak.

Význam

Magyarázat

Zde se jasně říká: je mnoho druhů obětí, které doporučují Vedy, ale všechny tyto yajñi jsou určeny k uspokojení Nejvyššího Pána. Yajña znamená Viṣṇu. Ve třetí kapitole Bhagavad-gīty bylo jasně řečeno, že každý má pracovat pouze pro uspokojení Yajñi, Viṣṇua. Dokonalá forma lidské civilizace, zvaná varṇāśrama-dharma, má uspokojení Viṣṇua za svůj prvořadý cíl. Proto Kṛṣṇa v tomto verši říká: “Mně patří požitky ze všech obětí, neboť Já jsem Nejvyšší Pán.” Méně inteligentní jedinci, kteří o této skutečnosti nevědí, však uctívají polobohy, aby získali dočasný prospěch. Proto klesají na úroveň hmotného bytí a nedosahují kýženého cíle života. Má-li však někdo libovolnou hmotnou touhu, měl by se za její splnění raději modlit k Nejvyššímu Pánu (i když je pravda, že to není čistá oddanost). Tak dosáhne vytouženého výsledku.

A vers érthetően kimondja, hogy bár a védikus irodalom sokféle yajña végrehajtását ajánlja, valójában mindegyiknek a Legfelsőbb Úr elégedettsége a célja. A yajña szó Viṣṇut jelenti. A Bhagavad-gītā harmadik fejezetében egyértelműen az áll, hogy az embernek csakis Yajña, azaz Viṣṇu öröméért kell dolgoznia. A varṇāśrama-dharmának nevezett tökéletes emberi társadalom célja Viṣṇu elégedetté tétele. Ezért mondja Kṛṣṇa ebben a versben: „Mivel Én vagyok a legfelsőbb Úr, Én vagyok minden áldozat élvezője.” A csekély értelműek azonban nem tudják ezt, s az ideiglenes nyereség reményében a félisteneket imádják. Éppen ezért nem érik el az élet hőn vágyott célját, hanem az anyagi létbe süllyednek. Ha azonban valakinek anyagi vágyai vannak, akkor jobb, ha a Legfelsőbb Úrhoz imádkozik (annak ellenére, hogy ez nem tiszta odaadás), mert így elérheti a kívánt eredményt.