TEXT 7

7. VERS

Verš

Szöveg

mattaḥ parataraṁ nānyat
kiñcid asti dhanañ-jaya
mayi sarvam idaṁ protaṁ
sūtre maṇi-gaṇā iva

Synonyma

Szó szerinti jelentés

mattaḥ — nade Mě; para-taram — vyšší; na — ne; anyat kiñcit — cokoliv jiného; asti — je; dhanañjaya — ó ty, jenž jsi získal bohatství; mayi — ve Mně; sarvam — vše, co je; idam — co vidíme; protam — je navlečené; sūtre — na niti; maṇi-gaṇāḥ — perly; iva — jako.

mattaḥ – Rajtam kívül; para-taram – felsőbb; na – nem; anyat kiñcit – bármi más; asti – van; dhanañjaya – ó, gazdagság meghódítója; mayi – Bennem; sarvam – minden létező; idam – amit láthatunk; protam – felfűzve; sūtre – fonálra; maṇi-gaṇāḥ – gyöngyök; iva – mint.

Překlad

Fordítás

Ó uchvatiteli bohatství, neexistuje vyšší pravda, než jsem Já. Vše na Mně spočívá jako perly na niti.

Ó, gazdagság meghódítója, nincs igazság, ami magasabb rendű lenne Nálam! Minden Rajtam nyugszik, mint gyöngysor a fonálon.

Význam

Magyarázat

Existuje všeobecně známá polemika o tom, zda je Nejvyšší Absolutní Pravda osobní či neosobní povahy. Bhagavad-gītā učí, že Absolutní Pravdou je Osobnost Božství, Śrī Kṛṣṇa, a to se potvrzuje znovu a znovu. Zvláště tento verš zdůrazňuje, že Absolutní Pravda je osoba. Osobnost Božství je za Nejvyšší Absolutní Pravdu prohlášena také v Brahma-saṁhitě: īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ sac-cid-ānanda-vigrahaḥ. Tím je řečeno, že Nejvyšší Absolutní Pravda, Osobnost Božství, je Pán Kṛṣṇa, původní Pán a studnice veškeré radosti, Govinda, který je věčnou podobou úplné blaženosti a poznání. Tato autoritativní písma nenechávají nikoho na pochybách, že Absolutní Pravda je Nejvyšší Osoba, příčina všech příčin. Impersonalista ovšem argumentuje na základě védského tvrzení ze Śvetāśvatara Upaniṣady (3.10): tato yad uttarataraṁ tad arūpam anāmayam / ya etad vidur amṛtās te bhavanti athetare duḥkham evāpiyanti. “Brahmā, první živá bytost ve vesmíru, je v hmotném světě považován za nejvyššího mezi všemi polobohy, lidmi a zvířaty, která jsou tvory nižšího řádu. Avšak výše než Brahmā je Transcendence, bez hmotné podoby a všeho hmotného znečištění. Každý, kdo tuto Transcendenci dokáže poznat, bude také transcendentální; ti, kdo však toto poznání nemají, zakoušejí utrpení hmotného světa.”

Azzal kapcsolatban, hogy a Legfelsőbb Abszolút Igazság személy-e vagy személytelen létező, ellentmondó vélemények vannak. A Bhagavad-gītā álláspontja az, hogy az Abszolút Igazság az Istenség Személyisége, Śrī Kṛṣṇa, s ezt erősíti meg minden lépésnél. Ez a vers különösen hangsúlyozza, hogy az Abszolút Igazság egy személy. A Brahma-saṁhitā szintén alátámasztja, hogy a Legfelsőbb Abszolút Igazság az Istenség Legfelsőbb Személyisége: īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ sac-cid-ānanda-vigrahaḥ – a Legfelsőbb Abszolút Igazság az Istenség Személyisége, az Úr Kṛṣṇa, aki az eredeti Úr, minden gyönyör forrása, Govinda, a teljes boldogság és tudás örökkévaló formája. Ezek a hiteles források minden kétséget kizáróan állítják, hogy az Abszolút Igazság a Legfelsőbb Személy, minden ok oka. Az imperszonalisták azonban a Védákra hivatkozva a Śvetāśvatara-upaniṣad (3.10) versével érvelnek: tato yad uttarataraṁ tad arūpam anāmayam / ya etad vidur amṛtās te bhavanti athetare duḥkham evāpiyanti. „Az anyagi világban Brahmā, az univerzum első élőlénye a leghatalmasabb valamennyi félisten, emberi lény és alacsonyabb rendű állat közül. De Brahmān túl ott van a Transzcendens, akinek nincsen anyagi formája, s aki minden anyagi szennyeződéstől mentes. Akik képesek megismerni Őt, azok szintén transzcendentálissá válnak, míg akik nem ismerik, szenvednek az anyagi világ gyötrelmeitől.”

Impersonalista zde zvláště zdůrazňuje slovo arūpam. Toto arūpam však neznamená neosobní. Poukazuje na transcendentální podobu charakterizovanou věčností, blažeností a poznáním, kterou popisuje citovaná Brahma-saṁhitā. Jiné verše Śvetāśvatara Upaniṣady (3.8-9) to dokládají takto:

Az imperszonalisták nagyobb hangsúlyt fektetnek az arūpam szóra. Az arūpam azonban nem személytelenséget jelent. Csupán arra az örökkévaló, gyönyörrel és tudással teli transzcendentális formára utal, melyet a fentiekben idézett Brahma-saṁhitā ír le. A Śvetāśvatara-upaniṣad más versei (3.8–9) szintén alátámasztják ezt:

vedāham etaṁ puruṣaṁ mahāntam
āditya-varṇaṁ tamasaḥ parastāt
tam eva viditvāti mṛtyum eti
nānyaḥ panthā vidyate ’yanāya

yasmāt paraṁ nāparam asti kiñcid
yasmān nāṇīyo no jyāyo ’sti kiñcit
vṛkṣa iva stabdho divi tiṣṭhaty ekas
tenedaṁ pūrṇaṁ puruṣeṇa sarvam

“Znám tohoto Nejvyššího Pána, Osobnost Božství, který září jako slunce a je nad všemi hmotnými pojetími úrovně temnoty. Jedině ten, kdo Ho zná, může překonat zrození a smrt. Osvobození nelze dosáhnout jinak než skrze toto poznání oné Nejvyšší Osoby.

„Ismerem az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, aki transzcendentálisan fölötte áll a sötétség minden anyagi felfogásának. Egyedül az szabadulhat ki a születés és halál kötelékeiből, aki ismeri Őt. E Legfelsőbb Személyről szóló tudáson kívül nem vezet más út a felszabaduláshoz.

Neexistuje vyšší pravda než tato Svrchovaná Osoba, protože Ona je absolutní. Je menší než nejmenší a větší než ta největší věc. Setrvává nehybně jako tichý strom, osvětluje transcendentální nebe a šíří své četné energie, tak jako strom rozprostírá své kořeny.”

Nincsen magasabb rendű igazság, mint Ő, mert Ő a legfelsőbb. Kisebb Ő a legkisebbnél és nagyobb a legnagyobbnál. Olyan, mint egy csendes fa, s beragyogja a transzcendentális világot, s miként a fa terjeszti szét gyökereit, úgy árasztja szét Ő is energiáit mindenhová.”

Z těchto veršů vyplývá, že Nejvyšší Absolutní Pravda je Svrchovaná Osobnost Božství, jež je prostřednictvím svých mnoha hmotných i duchovních energií všeprostupující.

Ezekből a versekből az ember levonhatja azt a következtetést, hogy a Legfelsőbb Abszolút Igazság az Istenség Legfelsőbb Személyisége, aki számtalan anyagi és lelki energiája révén mindent áthat.