TEXT 4
4. VERS
Verš
Szöveg
na karmasv anuṣajjate
sarva-saṅkalpa-sannyāsī
yogārūḍhas tadocyate
na karmasv anuṣajjate
sarva-saṅkalpa-sannyāsī
yogārūḍhas tadocyate
Synonyma
Szó szerinti jelentés
yadā — když; hi — jistě; na — ne; indriya-artheṣu — uspokojování smyslů; na — nikdy; karmasu — činnostem s vidinou jejich plodů; anuṣajjate — nezbytně se věnuje; sarva-saṅkalpa — všech hmotných tužeb; sannyāsī — ten, kdo se zřekl; yoga-ārūḍhaḥ — pokročilý v yoze; tadā — tehdy; ucyate — je řečeno, že je.
yadā – amikor; hi – bizony; na – nem; indriya-artheṣu – érzékkielégítésben; na – sohasem; karmasu – gyümölcsöző tettekben; anuṣajjate – szükséges elmerülnie; sarva-saṅkalpa – minden anyagi vágyról; sannyāsī – lemondott; yoga-ārūḍhaḥ – fejlett a yogában; tadā – akkor; ucyate – úgy mondják.
Překlad
Fordítás
O tom, kdo se zřekl všech hmotných tužeb a neusiluje o smyslový požitek ani se nevěnuje činnostem zaměřeným na jejich plody, se říká, že je pokročilý v yoze.
Akkor számít valaki fejlettnek a yogában, ha anyagi vágyairól lemondva nem törekszik érzékei kielégítésére, s nem végez gyümölcsöző tetteket sem.
Význam
Magyarázat
Když se někdo plně zaměstnává transcendentální láskyplnou službou Pánu, je spokojen ve svém nitru, a proto se již nevěnuje uspokojování smyslů ani práci konané s touhou po jejích plodech. V jiném případě musí živá bytost nevyhnutelně uspokojovat smysly, protože nikdo nemůže zůstat nečinný. Bez vědomí Kṛṣṇy bude vždy tíhnout k sobeckým činnostem — buď soustředěným na ni samotnou, nebo rozšířeným na okolí. Pokud si je však někdo vědom Kṛṣṇy, může dělat vše pro Kṛṣṇovu spokojenost a tak být dokonale odpoutaný od uspokojování smyslů. Ten, kdo postrádá tuto realizaci, se před dosažením nejvyšší příčky žebříku yogy musí snažit uniknout hmotným touhám mechanicky.
Amikor az ember teljesen elmerül az Úr transzcendentális szerető szolgálatában, belső elégedettség tölti el, és így nem végez többé érzékkielégítő vagy gyümölcsöző tetteket. Ellenkező esetben azonban elkerülhetetlenül az érzékei kielégítésével lesz elfoglalva, hiszen nem maradhat tétlen. A Kṛṣṇa-tudat nélkül az ember mindig egocentrikus vagy másokra kiterjesztett önző cselekedetekre kényszerül. Ám aki Kṛṣṇa-tudatú, az mindent képes Kṛṣṇa öröméért tenni, így teljesen eltávolodik az érzékkielégítéstől. Aki nem értette meg és nem váltotta valóra ezt az elvet, az mechanikus módszerrel törekszik arra, hogy megszabaduljon az anyagi vágyaktól, még mielőtt a yoga-létra legfelsőbb fokára fellépne.