TEXT 19

19. VERS

Verš

Szöveg

ihaiva tair jitaḥ sargo
yeṣāṁ sāmye sthitaṁ manaḥ
nirdoṣaṁ hi samaṁ brahma
tasmād brahmaṇi te sthitāḥ

Synonyma

Szó szerinti jelentés

iha — v tomto životě; eva — jistě; taiḥ — jimi; jitaḥ — přemožené; sargaḥ — zrození a smrt; yeṣām — jejichž; sāmye — ve stavu vyrovnanosti; sthitam — setrvávající; manaḥ — mysl; nirdoṣam — bez chyb; hi — zajisté; samam — stejní; brahma — jako Nejvyšší; tasmāt — proto; brahmaṇi — na úrovni Nejvyššího; te — oni; sthitāḥ — setrvávají.

iha – ebben az életben; eva – bizony; taiḥ – általuk; jitaḥ – legyőzött; sargaḥ – születés és halál; yeṣām – akiké; sāmye – nyugalomban; sthitam – ilyen helyzetben van; manaḥ – elme; nirdoṣam – hibátlan; hi – bizony; samam – egyensúlyban; brahma – mint a Legfelsőbb; tasmāt – ezért; brahmaṇi – a Legfelsőbben; te – ők; sthitāḥ – vannak.

Překlad

Fordítás

Ti, jejichž mysl je trvale vyrovnaná, již přemohli zrození a smrt. Jsou bezchybní jako Brahman, a proto už nyní setrvávají na úrovni Brahmanu.

Akiknek elméje a rendíthetetlenségben és kiegyensúlyozottságban állapodott meg, azok már legyőzték a születést és a halált. Hibátlanok ők, mint a Brahman, s így már a Brahmanban vannak.

Význam

Magyarázat

Vyrovnanost mysli, o níž se tu hovoří, je známkou seberealizace. O těch, kdo tohoto stavu dosáhli, je třeba vědět, že již překonali hmotné podmínky, konkrétně zrození a smrt. Dokud se živá bytost ztotožňuje s tělem, je podmíněná. Jakmile však poznáním vlastního já dosáhne vyrovnanosti, je od podmíněného života osvobozená — po smrti již není nucena narodit se v hmotném světě a může se dostat do duchovního nebe. Pán je bez chyby, protože ho nic nepřitahuje a vůči ničemu necítí nenávist. Když také živá bytost dosáhne úrovně, kdy ji nic nepřitahuje a k ničemu nechová zášť, je i ona prostá chyby a je způsobilá vejít do duchovního světa. Takové osoby je třeba považovat za již osvobozené. Jejich příznačné vlastnosti budou popsány v následujících verších.

A fenti vers szerint az önmegvalósítást elértek ismertetőjele az elme kiegyensúlyozottsága. Akik valóban elérték ezt a síkot, azokra úgy kell tekinteni, hogy ők már legyőzték az anyagi lét törvényeit, vagyis a születést és a halált. Amíg az ember a testével azonosítja magát, addig feltételekhez kötött léleknek számít, ám amint önvalója felismerése révén felemelkedik a kiegyensúlyozottság szintjére, azonnal megszabadul a feltételekhez kötött élettől. Más szóval többé nem lesz arra ítélve, hogy megszülessen az anyagi világban – halála után a lelki égbe kerülhet. Az Úr hibátlan, mert mentes a vonzódástól és a gyűlölettől. Ha az élőlény megtisztul ezektől, ő is hibátlan lesz. Alkalmassá válik arra, hogy belépjen a lelki világba, s úgy kell rá tekinteni, hogy már felszabadult. Ismertetőjeleiről a következőkben olvashatunk.