TEXT 16
16. VERS
Verš
Szöveg
yeṣāṁ nāśitam ātmanaḥ
teṣām āditya-vaj jñānaṁ
prakāśayati tat param
yeṣāṁ nāśitam ātmanaḥ
teṣām āditya-vaj jñānaṁ
prakāśayati tat param
Synonyma
Szó szerinti jelentés
jñānena – tudással; tu – de; tat – az; ajñānam – a tudatlanság; yeṣām – akiké; nāśitam – megsemmisült; ātmanaḥ – az élőlényről szóló; teṣām – az övék; āditya-vat – mint a felkelő nap; jñānam – tudás; prakāśayati – feltárja; tat param – a Kṛṣṇa-tudatot.
Překlad
Fordítás
Jakmile je však někdo osvícen poznáním, jež ničí nevědomost, odhalí mu toto poznání vše, stejně jako slunce všechno osvětlí za bílého dne.
Ellenben amikor a tudatlanságot eloszlató tudás világossággal árasztja el az embert, tudása feltár előtte mindent, ahogyan a nap is mindent beragyog nappal.
Význam
Magyarázat
Všichni, kdo zapomněli na Kṛṣṇu, jsou nevyhnutelně zmateni, ale ti, kdo mají vědomí Kṛṣṇy, nejsou zmateni ani v nejmenším. V Bhagavad-gītě stojí: sarvaṁ jñāna-plavena, jñānāgniḥ sarva-karmāṇi a na hi jñānena sadṛśam. Poznání se vždy vysoce cení. A co je tímto poznáním? Dokonalého poznání nabyde živá bytost tehdy, když se odevzdá Kṛṣṇovi — jak je uvedeno v devatenáctém verši sedmé kapitoly: bahūnāṁ janmanām ante jñānavān māṁ prapadyate. Poté, co člověk po mnoha životech nabyl dokonalého poznání a odevzdává se Kṛṣṇovi — neboli když dosahuje vědomí Kṛṣṇy — je mu všechno vyjeveno, tak jako je ve dne vše osvětleno sluncem. Živá bytost bývá zmatena mnoha způsoby. Když se například bezostyšně považuje za Boha, padla do poslední léčky nevědomosti. Jestliže je živá bytost Bůh, jak může být zmatena nevědomostí? Je snad Bůh zmaten nevědomostí? Pokud by tomu tak bylo, znamenalo by to, že nevědomost, čili Satan, je mocnější než Bůh. Opravdové poznání lze obdržet od toho, kdo si je dokonale vědom Kṛṣṇy. Proto je nutné vyhledat takovou osobu — pravého duchovního učitele — a pod jeho vedením se učit, co je to vědomí Kṛṣṇy, protože vědomí Kṛṣṇy jistě zažene všechnu nevědomost, tak jako slunce zahání temnotu. I když někdo může bezpečně vědět, že on sám není tělo a že je vůči tělu transcendentální, přesto nemusí být schopen rozlišovat mezi duší a Nadduší. Vše však může náležitě poznat, jestliže má zájem přijmout útočiště u dokonalého, pravého duchovního učitele, který si je vědom Kṛṣṇy. Živá bytost může poznat Boha a svůj vztah s Ním jedině tehdy, když se setká s někým, kdo Boha zastupuje. Zástupce Boha o sobě nikdy neprohlašuje, že je Bůh — třebaže se mu vzhledem k jeho poznání o Bohu vzdává veškerá úcta, která je obvykle prokazována Bohu. Je nutné naučit se znát rozdíl mezi Bohem a živou bytostí. Pán Śrī Kṛṣṇa proto řekl (Bg. 2.12), že každá živá bytost je individuální a Pán je také individuální. Všichni byli individuálními osobami v minulosti, jsou jimi v přítomnosti a budou jimi i v budoucnosti; i po osvobození. Za temné noci nám všechno splývá v jedno, ale ve dne, když vyjde slunce, vidíme pravou totožnost všech věcí. Vědět, že v duchovním životě je zachována individuální totožnost, je známkou skutečného poznání.
Akik elfelejtették Kṛṣṇát, azok tévhitben élnek, ellentétben a Kṛṣṇa-tudatú emberekkel, akik egyáltalán nem zavarodottak. A Bhagavad-gītā kijelenti: sarvaṁ jñāna-plavena; jñānāgniḥ sarva-karmāṇi; na hi jñānena sadṛśam. A tudás mindig nagy kincs. S mi ez a tudás? Tökéletes tudásra akkor tesz szert az ember, ha meghódol Kṛṣṇa előtt, ahogyan a hetedik fejezet tizenkilencedik verse is mondja: bahūnāṁ janmanām ante jñānavān māṁ prapadyate. Amikor az ember sok-sok születésen át tartó vándorlás után a tökéletes tudás birtokában meghódol Kṛṣṇa előtt, azaz Kṛṣṇa-tudatú lesz, minden feltárul előtte, ahogyan a nap is bevilágít mindent nappal. Az élőlényt számtalan dolog téveszti meg. Amikor például minden további nélkül Istennek képzeli magát, valójában a tudatlanság utolsó csapdájába esik. Ha az élőlény lenne Isten, hogyan zavarhatná meg a tudatlanság? Megtévesztheti-e Istent a tudatlanság? Ha igen, akkor a tudatlanság, vagyis a Sátán hatalmasabb Istennél. Igazi tudást attól kaphatunk, aki Kṛṣṇa-tudatú. Éppen ezért az embernek fel kell kutatnia egy ilyen hiteles lelki tanítómestert, s az ő irányításával meg kell tanulnia, hogy mi a Kṛṣṇa-tudat, mert a Kṛṣṇa-tudat bizonyosan elűz minden tudatlanságot, ahogyan a nap oszlatja szét a sötétséget. Lehet, hogy valaki teljesen tudatában van annak, hogy nem azonos az anyagi testével, hanem transzcendentális, és fölötte áll a testnek, ám a lélek és a Felsőlélek között esetleg mégsem tud különbséget tenni. Ha azonban meghódol egy tökéletes, hiteles, Kṛṣṇa-tudatú lelki tanítómester előtt, akkor mindent alaposan megérthet. Istent és Vele való kapcsolatunkat csak akkor ismerhetjük meg, ha találkozunk Isten képviselőjével. Isten képviselője sohasem állítja, hogy ő Isten, noha az emberek amiatt, hogy rendelkezik az Istenről szóló tudással, olyan tiszteletben részesítik, mint ami általában Istennek jár. Meg kell tanulnunk különbséget tenni Isten és az élőlény között. Ennek érdekében a második fejezetben (2.12) az Úr Śrī Kṛṣṇa kijelenti, hogy minden élőlény egyén, az Úrral együtt. Egyének voltak a múltban, egyének most is, és a jövőben is egyének maradnak mind, még felszabadulásuk után is. Éjjel, a sötétben minden egynek tűnik a szemünkben, de napfelkelte után a dolgokat a maguk valójában láthatjuk. Az igazi tudás tehát nem más, mint tisztában lenni lelki életbeli önazonosságunkkal és egyéni mivoltunkkal.