Skip to main content

TEXT 4

4. VERS

Verš

Szöveg

arjuna uvāca
aparaṁ bhavato janma
paraṁ janma vivasvataḥ
katham etad vijānīyāṁ
tvam ādau proktavān iti
arjuna uvāca
aparaṁ bhavato janma
paraṁ janma vivasvataḥ
katham etad vijānīyāṁ
tvam ādau proktavān iti

Synonyma

Szó szerinti jelentés

arjunaḥ uvāca — Arjuna řekl; aparam — mladší; bhavataḥ — Tvé; janma — zrození; param — vyšší; janma — zrození; vivasvataḥ — boha Slunce; katham — jak; etat — toto; vijānīyām — mám pochopit; tvam — Ty; ādau — na počátku; proktavān — učil jsi; iti — takto.

arjunaḥ uvāca – Arjuna mondta; aparam – fiatalabb; bhavataḥ – a Te; janma – születésed; param – idősebb; janma – a születése; vivasvataḥ – a napistennek; katham – hogyan; etat – ezt; vijānīyām – értsem; tvam – Te; ādau – a kezdetben; proktavān – oktattad; iti – ily módon.

Překlad

Fordítás

Arjuna řekl: Bůh Slunce Vivasvān je starší než Ty. Jak mám pochopit, že jsi ho na počátku učil tuto vědu?

Arjuna így szólt: A napisten, Vivasvān jóval Előtted élt. Hogyan értsem hát, hogy először őt oktattad erre a tudományra?

Význam

Magyarázat

Arjuna je uznávaný oddaný Pána — jak by tedy mohl nedůvěřovat Kṛṣṇovým slovům? Ve skutečností se Arjuna neptá kvůli sobě, ale kvůli těm, kteří nevěří v Nejvyšší Osobnost Božství, tedy kvůli démonům, kterým se nelíbí představa, že by měli Kṛṣṇu přijmout za Nejvyššího Pána. Pouze kvůli nim klade Arjuna tuto otázku, jako kdyby si sám nebyl vědom svrchovanosti Osobnosti Božství, Kṛṣṇy. Jak se ukáže v desáté kapitole, Arjuna velmi dobře věděl, že Kṛṣṇa je Nejvyšší Osobnost Božství, zdroj všeho a vrchol transcendence. Kṛṣṇa se ovšem také zjevil coby syn Devakī na této Zemi. Jak je možné, že zůstával toutéž Nejvyšší Osobností Božství, věčnou původní osobou, je pro obyčejného člověka velmi obtížné pochopit. Pro objasnění položil Arjuna Kṛṣṇovi svou otázku, aby vše mohl autoritativně vysvětlit sám Pán. Kṛṣṇu uznává za nejvyšší autoritu celý svět — nejen v současnosti, ale již od nepaměti — a pouze démoni Ho odmítají jako takového přijmout. Jelikož je tedy Kṛṣṇa všemi uznávanou autoritou, Arjuna se Ho takto zeptal, aby se Kṛṣṇa sám představil v pravém světle — místo toho, aby Ho popisovali démoni, kteří se Ho vždy snaží vylíčit zkresleně; tak, jak je to pochopitelné pro ně samotné a jejich následovníky. Je nezbytné, aby každý ve svém vlastním zájmu znal vědu o Kṛṣṇovi. Když tedy o sobě hovoří sám Kṛṣṇa, je to příznivé pro všechny světy. Démonům mohou taková vysvětlení od samotného Kṛṣṇy připadat podivná, protože vždy zkoumají Kṛṣṇu ze svého vlastního hlediska, ale ti, kdo jsou Mu oddáni, výroky o Kṛṣṇovi pronesené Jím samotným srdečně vítají. Oddaní budou tyto Kṛṣṇovy autoritativní výroky vždy ctít, protože se o Něm neustále chtějí dozvídat víc a víc. Ateisté, kteří Kṛṣṇu považují za obyčejného člověka, se tak mohou dozvědět, že Kṛṣṇa je nadlidská osoba, je věčnou podobou blaženosti a poznání (sac-cid-ānanda-vigraha), je transcendentální a stojí nad panstvím kvalit hmotné přírody a času a prostoru. U oddaného Kṛṣṇy, jako je Arjuna, samozřejmě nepřipadá v úvahu jakékoliv mylné pochopení Kṛṣṇova transcendentálního postavení. To, že Arjuna klade Pánovi tuto otázku, je jednoduše snaha oddaného pokořit ateistický postoj těch, kteří Kṛṣṇu považují za obyčejnou lidskou bytost, podléhající vlivu kvalit hmotné přírody.

Arjunáról tudjuk, hogy az Úr bhaktája. Hogy lehet, hogy mégsem hitt Kṛṣṇa szavaiban? Az igazság az, hogy Arjuna nem saját maga, hanem azok miatt érdeklődik, akik nem hisznek az Istenség Legfelsőbb Személyiségében, illetve a démonok érdekében, akiknek nincs ínyükre a gondolat, hogy Kṛṣṇát az Istenség Legfelsőbb Személyiségének kell elfogadniuk. Arjuna kizárólag rájuk gondolva kérdez és tesz úgy, mintha ő maga nem tudná, hogy Kṛṣṇa az Istenség Személyisége. Ahogyan az a tizedik fejezetből egyértelműen kiderül majd, Arjuna nagyon is jól tudta, hogy Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Személyisége, minden dolog kútfeje, a transzcendens legvégső aspektusa. Kṛṣṇa azonban Devakī fiaként is megjelent a Földön, s a közönséges ember nagyon nehezen értheti meg, hogyan maradt mégis ugyanaz az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az örökkévaló eredeti személy. Arjuna azért kérdezi erről Kṛṣṇát, hogy Ő tisztázza autentikus válaszával ezt a lényeges kérdést. Kṛṣṇát emberemlékezet óta az egész világ a legfelsőbb hiteles tekintélynek fogadja el, s ezt egyedül a démonok tagadják. Arjuna éppen ezért egyenesen Kṛṣṇának teszi fel kérdését, hogy Ő beszéljen magáról, s így elkerülje a démonok torzító leírásait, amiket csak ők maguk és követőik értenek meg. A Kṛṣṇáról szóló tudományt mindenkinek szükséges elsajátítania, a saját érdekében. Ha tehát Ő beszél magáról, az az egész világ számára áldást jelent. A démonok furcsának találják Kṛṣṇa magyarázatait, mert kizárólag saját nézőpontjuk alapján tanulmányozzák Őt, ám a bhakták örömteli szívvel fogadnak minden szót, amit Kṛṣṇa mond. Mindig imádni fogják hiteles szavait, mert mindig nagyon vágynak rá, hogy egyre többet tudjanak meg Róla. A Kṛṣṇát közönséges embernek tekintő ateisták így megtudhatják, hogy Ő emberfölötti, sac-cid-ānanda-vigraha – a gyönyör és tudás örökkévaló formája –, és transzcendentális, aki az anyagi természet kötőerői, valamint az idő és a tér hatása felett áll. Kṛṣṇa bhaktái, mint amilyen Arjuna is volt, mentesek minden félreértéstől az Úr transzcendentális helyzetét illetően. Arjuna kérdése tehát egy bhakta próbálkozása, hogy megdöntse azoknak az embereknek az ateista nézeteit, akik Kṛṣṇát az anyagi természet kötőerőinek hatása alatt álló közönséges emberi lénynek tekintik.