TEXT 25
25. VERS
Verš
Szöveg
yoginaḥ paryupāsate
brahmāgnāv apare yajñaṁ
yajñenaivopajuhvati
yoginaḥ paryupāsate
brahmāgnāv apare yajñaṁ
yajñenaivopajuhvati
Synonyma
Szó szerinti jelentés
daivam – a félistenek imádatában; eva – így; apare – néhányan; yajñam – áldozatot; yoginaḥ – a misztikusok; paryupāsate – tökéletesen bemutatnak; brahma – az Abszolút Igazságnak; agnau – a tüzében; apare – mások; yajñam – az áldozatot; yajñena – az áldozattal; eva – ily módon; upajuhvati – felajánlják.
Překlad
Fordítás
Někteří yogīni přinášením různých obětí dokonale uctívají polobohy a jiní přinášejí oběti do ohně Nejvyššího Brahmanu.
Némely yogī a félisteneket imádja tökéletesen, különféle áldozatokat ajánlva fel nekik, míg mások a Legfelsőbb Brahman tüzébe ajánlják áldozataikat.
Význam
Magyarázat
Již bylo řečeno, že toho, kdo koná povinnosti s vědomím Kṛṣṇy, lze rovněž nazývat dokonalým yogīnem či prvotřídním mystikem. Jsou však i jiní, kteří konají podobné oběti uctíváním polobohů, a ještě další, kteří obětují Nejvyššímu Brahmanu neboli neosobnímu rysu Nejvyššího Pána. Existují tedy různé druhy obětí podle různých úrovní konatelů. Tyto různé kategorie yajñi odpovídající různým konatelům jen povrchně vymezují rozmanitost oběti. Oběť ve skutečnosti znamená uspokojit Nejvyššího Pána, Viṣṇua, který má také jméno Yajña. Všechny druhy oběti lze rozdělit do dvou hlavních skupin — na oběti světského vlastnictví a oběti ve snaze získat transcendentální poznání. Ti, kdo mají vědomí Kṛṣṇy, obětují veškeré hmotné vlastnictví k uspokojení Nejvyššího Pána, zatímco jiní, kteří touží po nějakém dočasném hmotném štěstí, obětují své hmotné vlastnictví, aby uspokojili polobohy, jako je Indra, bůh Slunce a tak dále. A další, impersonalisté, obětují svou totožnost splynutím s bytím neosobního Brahmanu. Polobozi jsou mocné živé bytosti, které Nejvyšší Pán pověřil, aby udržovaly v chodu a kontrolovaly všechny hmotné děje ve vesmíru, například zásobování teplem, vodou a světlem. Ti, kdo mají zájem o hmotné výhody, uctívají polobohy různými obětními obřady podle védských pokynů. Jsou to bahv-īśvara-vādī, lidé věřící v mnoho bohů. Jiní, kteří uctívají neosobní rys Absolutní Pravdy a považují podoby polobohů za dočasné, však obětují samu individuální totožnost ve svrchovaném ohni a tak ukončují svou individuální existenci splynutím s bytím Nejvyššího. Tito impersonalisté obětují svůj čas filozofickým spekulacím s cílem pochopit transcendentální povahu Absolutní Pravdy. Jinými slovy — ploduchtivý konatel obětuje své hmotné vlastnictví, aby za to měl hmotný požitek, zatímco impersonalista obětuje svá hmotná označení s úmyslem splynout s bytím Nejvyššího. Pro impersonalistu je oltářem obětního ohně Nejvyšší Brahman a obětí je jeho vlastní já, pohlcené ohněm Brahmanu. Avšak ten, kdo si je vědom Kṛṣṇy — jako Arjuna — obětuje vše k uspokojení Kṛṣṇy, a tak je jeho veškeré hmotné vlastnictví i vlastní já — vše — obětováno pro Kṛṣṇu. Je tak prvotřídním yogīnem, a neztrácí přitom svou individuální existenci.
Ahogyan korábban olvashattuk, a kötelességét Kṛṣṇa-tudatban végző embert tökéletes yogīnak, első rangú misztikusnak nevezik. Vannak azonban, akik a félistenek számára mutatnak be hasonló áldozatokat, mások pedig a Legfelsőbb Brahmannak, vagyis a Legfelsőbb Úr személytelen arculatának áldoznak. Tehát a különféle kategóriáknak megfelelően különféle áldozatok vannak. A sokféle végrehajtó sokféle áldozatvégzése csupán látszólag tér el egymástól. Az áldozat valójában a Yajñának is nevezett Legfelsőbb Úr, Viṣṇu kielégítését jelenti. A különféle áldozatokat két fő csoportba sorolhatjuk: 1. világi javak feláldozása és 2. áldozat a transzcendentális tudás művelésével. Akik Kṛṣṇa-tudatúak, azok minden anyagi tulajdonukat feláldozzák, hogy elégedetté tegyék a Legfelsőbb Urat, míg akik ideiglenes anyagi boldogságra vágynak, földi javaik felajánlásával a félisteneknek, többek között Indrának vagy a napistennek akarnak a kedvében járni. Az imperszonalisták önazonosságukat áldozzák fel, amikor a személytelen Brahmanba olvadnak. A félistenek olyan nagy hatalmú élőlények, akiket a Legfelsőbb Úr bízott meg azzal, hogy gondoskodjanak az anyagi világ valamennyi aspektusának működésről, vagyis az univerzum hő-, víz- és fényellátásáról, ügyeljenek annak fenntartására, és tartsák az ellenőrzésük alatt. Az anyagi jólétre vágyakozók a félisteneket imádják a védikus szertartásokkal, különféle áldozatok végrehajtásával. Bahv-īśvara-vādīknak, azaz sokistenhívőknek nevezik őket. Mások, akik az Abszolút Igazság személytelen aspektusát imádják, s a félistenek formáit ideiglenesnek tekintik, egyéni önazonosságukat áldozzák a legfelsőbb tűzbe, s a Legfelsőbb létébe olvadva véget vetnek egyéni létüknek. Ezek az imperszonalisták filozófiai spekulációval töltik az idejüket, így próbálják megérteni a Legfelsőbb transzcendentális természetét. Összefoglalva tehát a munka gyümölcseiért dolgozók az anyagi élvezet reményében javaikat áldozzák fel, míg az imperszonalisták anyagi megjelöléseikről mondanak le, hogy a Legfelsőbb létébe merüljenek. Az imperszonalista számára a Legfelsőbb Brahman az áldozás tűzoltára, felajánlása pedig az önvaló, melyet a Brahman lángja emészt fel. Ezzel szemben a Kṛṣṇa-tudatú ember – amilyen Arjuna is volt – azért áldoz fel mindent, hogy Kṛṣṇa kedvében járjon, s mindenét, minden anyagi tulajdonát és önmagát is Kṛṣṇának adja. Ő tehát a legkiválóbb yogī, aki azonban egyéni létét nem veszíti el.