TEXT 62

62. VERS

Verš

Szöveg

tam eva śaraṇaṁ gaccha
sarva-bhāvena bhārata
tat-prasādāt parāṁ śāntiṁ
sthānaṁ prāpsyasi śāśvatam

Synonyma

Szó szerinti jelentés

tam — Jemu; eva — jistě; śaraṇam gaccha — odevzdej se; sarva-bhāvena — v každém ohledu; bhārata — ó synu Bharaty; tat-prasādāt — díky Jeho milosti; parām — transcendentální; śāntim — klid; sthānam — sídlo; prāpsyasi — získáš; śāśvatam — věčné.

tam – Neki; eva – bizony; śaraṇam gaccha – hódolj meg; sarva-bhāvena – minden tekintetben; bhārata – ó, Bharata fia; tat-prasādāt – az Ő kegyéből; parām – transzcendentális; śāntim – békét; sthānam – hajlékot; prāpsyasi – el fogod érni; śāśvatam – az örökkévalót.

Překlad

Fordítás

Ó potomku Bharaty, zcela se Mu odevzdej. Díky Jeho milosti nabydeš transcendentálního klidu a dosáhneš svrchovaného věčného sídla.

Ó, Bharata leszármazottja, hódolj meg Előtte teljesen! Az Ő kegyéből transzcendentális béke áraszt majd el, és eléred a legfelsőbb, örök lakhelyet.

Význam

Magyarázat

Živá bytost se tedy má odevzdat Nejvyšší Osobnosti Božství, dlící v srdci každého, a tak být osvobozena od všech strastí hmotné existence. Nejenže díky takovému odevzdání se bude zbavena nejrůznějšího utrpení v současném životě, ale nakonec také dospěje k Nejvyššímu Pánu. Transcendentální svět je popsán ve védské literatuře (Ṛg Veda 1.22.20) slovy tad viṣṇoḥ paramaṁ padam. Jelikož je celé stvoření Božím královstvím, je všechno hmotné vlastně duchovní, ale paramaṁ padam výslovně poukazuje na věčné sídlo, které se nazývá duchovní nebe či Vaikuṇṭha.

Az élőlénynek át kell adnia magát a mindenki szívében jelen lévő Istenség Legfelsőbb Személyiségének, s ez megszabadítja majd az anyagi lét minden szenvedésétől. Ezzel a meghódolással nemcsak a szenvedéseknek vet véget ebben az életében, de végül eljut a Legfelsőbb Istenhez. A védikus irodalom (Ṛg-veda 1.22.20) így ír a transzcendentális világról: tad viṣṇoḥ paramaṁ padam. Az egész teremtés Isten birodalma, így aztán valójában még az anyag is lelkinek számít, de a paramaṁ padam főleg az örök lakhelyre, a lelki világra, a Vaikuṇṭhára utal.

V patnácté kapitole Bhagavad-gīty je řečeno: sarvasya cāhaṁ hṛdi sanniviṣṭaḥ — Pán dlí v srdci každého. Doporučení odevzdat se Nadduši ve svém nitru tedy znamená odevzdat se Nejvyšší Osobnosti Božství, Kṛṣṇovi. Arjuna již uznal Kṛṣṇu za Nejvyššího. V desáté kapitole prohlásil: paraṁ brahma paraṁ dhāma. To, že Kṛṣṇa je Nejvyšší Osobnost Božství a svrchované útočiště všech živých bytostí, uznal nejen vzhledem k vlastní zkušenosti, ale také na základě svědectví velkých autorit, jakými jsou Nārada, Asita, Devala a Vyāsa.

A Bhagavad-gītā tizenötödik fejezete kijelenti: sarvasya cāhaṁ hṛdi sanniviṣṭaḥ, az Úr mindenki szívében jelen van. Ezért az a felszólítás, hogy hódoljunk meg a bennünk lakozó Felsőléleknek, tulajdonképpen azt jelenti, hogy hódoljunk meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, Kṛṣṇának. Arjuna a tizedik fejezetben már elfogadta, hogy Kṛṣṇa paraṁ brahma paraṁ dhāma. Elfogadta, hogy Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége és minden élőlény legfelsőbb hajléka, s ezt nemcsak a saját tapasztalata alapján, hanem a nagy tekintélyekre, például Nāradára, Asitára, Devalára és Vyāsára hivatkozva tette.