Skip to main content
Knihovna » Bhagavad-gītā taková, jaká je » Kapitola osmnáctá

TEXT 25

25. VERS

Verš

Szöveg

anubandhaṁ kṣayaṁ hiṁsām
anapekṣya ca pauruṣam
mohād ārabhyate karma
yat tat tāmasam ucyate
anubandhaṁ kṣayaṁ hiṁsām
anapekṣya ca pauruṣam
mohād ārabhyate karma
yat tat tāmasam ucyate

Synonyma

Szó szerinti jelentés

anubandham — budoucí spoutanosti; kṣayam — zkázy; hiṁsām — utrpení způsobeného druhým; anapekṣya — bez zřetele k důsledkům; ca — také; pauruṣam — svévolná; mohāt — vlivem iluze; ārabhyate — započatá; karma — práce; yat — která; tat — ta; tāmasam — charakteru nevědomosti; ucyate — je řečeno, že je.

anubandham – a jövőben megkötő; kṣayam – pusztulást; hiṁsām – és szenvedést másoknak; anapekṣya – a következményekre való tekintet nélkül; ca – is; pauruṣam – saját maga által jóváhagyott; mohāt – illúzió által; ārabhyate – elkezdett; karma – tett; yat – ami; tat – az; tāmasam – a tudatlanság kötőerejében lévő; ucyate – úgy mondják.

Překlad

Fordítás

Činnost prováděná pod vlivem iluze, bez ohledu na pokyny písem a na budoucí spoutanost nebo na násilí či ublížení druhým, má charakter nevědomosti.

Úgy mondják, hogy az olyan tettet, amelyet illúzióban, az írások utasításait mellőzve, a belőle származó kötöttséget figyelmen kívül hagyva hajtanak végre, nem törődve azzal, hogy az mások számára ártalmas és szenvedést okoz, a tudatlanság kötőereje jellemzi.

Význam

Magyarázat

Každý se musí zpovídat za své jednání státu či zmocněncům Nejvyššího Pána zvaným Yamadūtové. Nezodpovědná práce přináší zkázu, protože maří usměrňující zásady písem. Často se zakládá na násilí a sužuje jiné živé bytosti; je konána z hlediska vlastních zkušeností. Tomu se říká iluze. Veškerá taková práce, jejíž podstatou je iluze, pochází z kvality nevědomosti.

Az embernek felelnie kell a tetteiért vagy az állam, vagy a Legfelsőbb Úr ügynökei, a yamadūták előtt. A felelőtlen cselekvés mindent romba dönt, mert elpusztítja az írások szabályozó elveit. Gyakran az erőszakon alapszik, és szenvedést okoz a többi élőlénynek. Az ilyen felelőtlen tettet az ember a saját, személyes tapasztalatai alapján hajtja végre. Ezt illúziónak nevezik. Minden ilyen illuzórikus tett a tudatlanság kötőerejének terméke.