TEXT 34

34. VERS

Verš

Szöveg

yathā prakāśayaty ekaḥ
kṛtsnaṁ lokam imaṁ raviḥ
kṣetraṁ kṣetrī tathā kṛtsnaṁ
prakāśayati bhārata

Synonyma

Szó szerinti jelentés

yathā — jako; prakāśayati — osvětluje; ekaḥ — jedno; kṛtsnam — celý; lokam — vesmír; imam — tento; raviḥ — slunce; kṣetram — toto tělo; kṣetrī — duše; tathā — podobně; kṛtsnam — celé; prakāśayati — osvětluje; bhārata — ó synu Bharaty.

yathā – ahogyan; prakāśayati – beragyogja; ekaḥ – egy; kṛtsnam – az egész; lokam – univerzumot; imam – ez; raviḥ – a nap; kṣetram – ezt a testet; kṣetrī – a lélek; tathā – hasonlóan; kṛtsnam – az egészet; prakāśayati – beragyogja; bhārata – ó, Bharata fia.

Překlad

Fordítás

Ó synu Bharaty, tak jako samotné slunce osvětluje celý tento vesmír, jediná živá bytost v těle osvětluje celé tělo vědomím.

Ó, Bharata fia, ahogy a nap egymagában beragyogja ezt az egész univerzumot, úgy világítja be tudatával a testben lakozó élőlény az egész testet.

Význam

Magyarázat

O vědomí existují různé teorie. V Bhagavad-gītě je dán příklad slunce a slunečního svitu: tak jako slunce osvětluje celý vesmír, přestože je na jednom místě, malá duchovní částečka — duše v srdci, osvětluje celé tělo vědomím. Vědomí je proto důkazem přítomnosti duše, tak jako je sluneční svit či denní světlo důkazem přítomnosti slunce. Když je duše přítomna v těle, je v celém těle vědomí, a jakmile duše tělo opustí, vědomí zmizí. To každý inteligentní člověk snadno pochopí. Vědomí tedy není vytvořeno kombinací hmotných prvků; je příznakem existence živé bytosti. I když je vědomí živé bytosti kvalitativně totožné se svrchovaným vědomím, není stejně svrchované, neboť se týká pouze jednoho daného těla a nesdílí vědomí jiného. Nadduše, která je přítelem individuální duše dlícím v každém těle, si je však vědoma všech těl. To je rozdíl mezi svrchovaným a individuálním vědomím.

A tudatról többféle elmélet létezik. A Bhagavad-gītā a nap és a napfény példáját említi. Ahogyan a nap szilárdan egy helyen állva bevilágítja az egész univerzumot, úgy ragyogja be tudatával az egész testet a szívben lakozó parányi lélek. Így tehát a lélek létét a tudat bizonyítja, mint ahogy a nap létét a napsugár, illetve a fény. Ha a lélek jelen van a testben, a tudat áthatja az egész testet, ám amint távozik, a tudat is megszűnik. Ezt minden értelmes ember megértheti. A tudat tehát nem az anyagi elemek kombinációjának terméke, hanem az élőlény léttünete. Bár az élőlény tudata természetét tekintve megegyezik a legfelsőbb tudattal, mégsem a legfelsőbb, mert nem terjed ki egyetlen más testre sem. Ezzel ellentétben a Felsőlélek, aki az egyéni lélek barátjaként jelen van minden testben, minden testről tud mindent. Ez a különbség a legfelsőbb tudat és az egyéni tudat között.