TEXT 31

31. VERS

Verš

Szöveg

yadā bhūta-pṛthag-bhāvam
eka-stham anupaśyati
tata eva ca vistāraṁ
brahma sampadyate tadā

Synonyma

Szó szerinti jelentés

yadā — když; bhūta — živých bytostí; pṛthak-bhāvam — různou totožnost; eka-stham — spočívající v jedné; anupaśyati — snaží se vidět prostřednictvím autority; tataḥ eva — pak; ca — také; vistāram — expanze; brahma — Absolutního; sampadyate — dosahuje; tadā — tehdy.

yadā – amikor; bhūta – az élőlényeknek; pṛthak-bhāvam – különálló voltát; eka-stham – egyben lévőként; anupaśyati – próbálja látni a hiteles forrásokon keresztül; tataḥ eva – azután; ca – szintén; vistāram – kiterjedésként; brahma – az Abszolútat; sampadyate – eléri; tadā – akkor.

Překlad

Fordítás

Když rozumný člověk přestane vidět různou totožnost na základě různých hmotných těl a uvidí, že bytosti jsou přítomny všude, pozná Brahman.

Amikor a bölcs ember többé nem különféle élőlényeket lát különféle anyagi testeik alapján, hanem látja, hogy az élőlények mindenhová kiterjednek, akkor elérkezik a Brahman-felfogáshoz.

Význam

Magyarázat

Vidí-li osoba, že různá těla živých bytostí pocházejí z různých tužeb individuálních duší a nepatří k duši samotné, pak skutečně vidí. Máme-li hmotné pojetí života, považujeme někoho za poloboha, někoho za lidskou bytost, psa, kočku a tak dále. To je hmotný, nikoliv pravý pohled a takové hmotné rozlišování je důsledkem hmotného pojetí života. Po zániku hmotného těla jsou si všechny duše rovny. Kvůli styku s hmotnou přírodou dostávají duše různé druhy těl. Když je někdo schopen tuto skutečnost vidět, získává duchovní zrak. Jakmile je takto oproštěn od rozlišování na člověka a zvíře, velké a malé a podobně, jeho vědomí se očistí a bude schopen rozvinout vědomí Kṛṣṇy ve své pravé duchovní totožnosti. Jaký bude potom jeho pohled, je vysvětleno v následujícím verši.

Akkor lát igazán az ember, ha látja, hogy az élőlények különféle testeit az egyéni lélek különféle vágyai szülik, s a testek valójában nem tartoznak a lélekhez. Az anyagi életfelfogásban valakit félistennek, valaki mást embernek, kutyának vagy macskának látunk. Ez azonban nem igazi, hanem anyagi látásmód. Ez az anyagi különbségtétel az anyagi életfelfogásnak tulajdonítható. A lélek az anyagi test pusztulása után is ugyanaz marad, a különféle testeket pedig az anyagi természettel való kapcsolat eredményeként kapja. Ha valaki képes ezt megérteni, az lelki szemléletre tesz szert. Nem tesz többé olyan különbséget az élőlények között, hogy az egyik ember, a másik állat, magasabb vagy alacsonyabb rendű stb., így tudata megtisztul, és lelki önazonosságát visszanyerve képes lesz a Kṛṣṇa-tudat kifejlesztésére. Hogy miképpen lát ezek után, arról a következő vers szól.