TEXT 16

16. VERS

Verš

Szöveg

bahir antaś ca bhūtānām
acaraṁ caram eva ca
sūkṣmatvāt tad avijñeyaṁ
dūra-sthaṁ cāntike ca tat

Synonyma

Szó szerinti jelentés

bahiḥ — vně; antaḥ — uvnitř; ca — rovněž; bhūtānām — všech živých bytostí; acaram — nehybných; caram — pohyblivých; eva — také; ca — a; sūkṣmatvāt — vzhledem ke své subtilnosti; tat — ta; avijñeyam — nepoznatelná; dūra-stham — daleko; ca — také; antike — blízko; ca — a; tat — ta.

bahiḥ – kívül; antaḥ – belül; ca – is; bhūtānām – minden élőlényen; acaram – mozdulatlan; caram – mozgó; eva – is; ca – és; sūkṣmatvāt – mert finom; tat – az; avijñeyam – megismerhetetlen; dūra-stham – nagyon távoli; ca – is; antike – közel; ca – és; tat – az.

Překlad

Fordítás

Nejvyšší Pravda dlí vně i uvnitř všech živých bytostí, pohyblivých i nehybných. Je tak subtilní, že Ji není možné uvidět či poznat hmotnými smysly. Třebaže je velice daleko, je zároveň všem nablízku.

A Legfelsőbb Igazság minden élőlényen – mozgón és mozdulatlanon – kívül és belül egyaránt létezik. Ő megfoghatatlan, ezért az anyagi érzékek számára láthatatlan és megismerhetetlen. Bár nagyon-nagyon távol van, mégis közel van mindenkihez.

Význam

Magyarázat

Z védských písem se dozvídáme, že Nārāyaṇa, Nejvyšší Osoba, dlí vně i uvnitř každé živé bytosti. Je v duchovním i v hmotném světě. Přestože je velice daleko, je zároveň blízko nás. Āsīno dūraṁ vrajati śayāno yāti sarvataḥ. (Kaṭha Upaniṣad 1.2.21) Pán je neustále na úrovni transcendentální blaženosti, a my nejsme schopni uvidět či poznat našimi hmotnými smysly a myslí, jak užívá svého úplného bohatství. To je uvedeno ve védské literatuře. Ten, kdo však má mysl a smysly očištěné rozvíjením vědomí Kṛṣṇy, oddanou službou, Ho může vidět neustále. Skutečnost, že oddaný, který rozvinul lásku k Nejvyššímu, Ho může bez ustání vidět, dokládá Brahma-saṁhitā. A v Bhagavad-gītě (11.54) je potvrzeno, že Kṛṣṇu lze vidět a poznat jedině prostřednictvím oddané služby: bhaktyā tv ananyayā śakyaḥ.

A védikus írásokból megérthetjük, hogy a Legfelsőbb Személy, Nārāyaṇa minden élőlényen kívül és belül is létezik, és egyidejűleg jelen van az anyagi és a lelki világban is. Végtelenül messze van, ám ugyanakkor egészen közel is van hozzánk. Ezt mondja a védikus irodalom. Āsīno dūraṁ vrajati śayāno yāti sarvataḥ (Kaṭha-upaniṣad 1.2.21). A Legfelsőbb Személy transzcendentális gyönyörbe merül, ezért képtelenek vagyunk megérteni, hogyan élvezi teljes fenségét. Anyagi érzékeinkkel nem láthatunk semmit, nem érthetünk meg semmit. A Védák éppen ezért azt mondják, hogy anyagi elmével és anyagi érzékszervekkel nem lehet megismerni Istent. Aki azonban a Kṛṣṇa-tudatban, az odaadó szolgálaton keresztül megtisztította elméjét és érzékeit, az mindig láthatja Őt. A Brahma-saṁhitā megerősíti, hogy az a bhakta, akiben szeretet ébredt a Legfelsőbb Isten iránt, örökké, szüntelenül láthatja Kṛṣṇát. A Bhagavad-gītā (11.54) alátámasztja: Őt csakis az odaadó szolgálat révén lehet meglátni és megérteni. Bhaktyā tv ananyayā śakyaḥ.