Skip to main content

TEXT 12

12. VERS

Verš

Szöveg

śreyo hi jñānam abhyāsāj
jñānād dhyānaṁ viśiṣyate
dhyānāt karma-phala-tyāgas
tyāgāc chāntir anantaram
śreyo hi jñānam abhyāsāj
jñānād dhyānaṁ viśiṣyate
dhyānāt karma-phala-tyāgas
tyāgāc chāntir anantaram

Synonyma

Szó szerinti jelentés

śreyaḥ — lepší; hi — zajisté; jñānam — poznání; abhyāsāt — než praxe; jñānāt — než poznání; dhyānam — meditace; viśiṣyate — je považována za lepší; dhyānāt — než meditace; karma-phala-tyāgaḥ — zříkání se výsledků činů; tyāgāt — tímto odříkáním; śāntiḥ — klid; anantaram — pak.

śreyaḥ – jobb; hi – bizony; jñānam – a tudás; abhyāsāt – a gyakorlásnál; jñānāt – a tudásnál; dhyānam – a meditáció; viśiṣyate – jobbnak számít; dhyānāt – a meditációnál; karma-phala-tyāgaḥ – a gyümölcsöző munka eredményeiről való lemondás; tyāgāt – az ilyen lemondás által; śāntiḥ – béke; anantaram – azután.

Překlad

Fordítás

Nemůžeš-li se uchýlit k tomuto procesu, věnuj se rozvoji poznání. Nad poznáním je však meditace a nad meditací je zříkání se plodů svých činů, neboť takovým odříkáním lze dosáhnout klidu mysli.

Ha ezt sem tudod megtenni, akkor fogj a tudás művelésébe! A meditáció azonban jobb a tudásnál, a meditációnál pedig a munka gyümölcseiről való lemondás, mert az ilyen lemondás hatására az ember elméjét béke árasztja el.

Význam

Magyarázat

Jak bylo uvedeno v předchozích verších, oddaná služba je dvojího druhu: první spočívá v dodržování usměrňujících zásad a druhý v naprosté láskyplné připoutanosti k Nejvyšší Osobnosti Božství. Pro ty, kdo nejsou schopni jednat podle usměrňujících zásad s vědomím Kṛṣṇy, je lepší rozvíjet poznání, protože to jim umožní pochopit naše skutečné postavení. Poznání se časem vyvine až k meditaci, která umožňuje poznat Nejvyšší Osobnost Božství. Určité postupy přesvědčují jejich následovníka, že on sám je Nejvyšší — tato meditace je vhodná pro ty, kdo nejsou schopni oddané služby. Těm, kteří nedokáží takto meditovat, jsou ve Vedách uloženy povinnosti brāhmaṇů, kṣatriyů, vaiśyů a śūdrů, jež nalezneme v poslední kapitole Bhagavad-gīty. Člen každé třídy se však má zříci plodů své práce, což znamená použít výsledky v zájmu nějaké dobré věci.

Ahogyan az előző versekben olvashattuk, kétféle odaadó szolgálat létezik: a szabályozó elvek betartása, valamint a teljes vonzódás és szeretet az Istenség Legfelsőbb Személyisége iránt. Akik valóban képtelenek követni a Kṛṣṇa-tudat elveit, azok számára jobb a tudás művelése, mert ennek segítségével az ember megértheti valódi helyzetét. A tudás fokozatosan elvezet a meditálásig, mely által lassanként megértheti az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Vannak olyan folyamatok, amelyeket végezve az ember arra a következtetésre jut, hogy ő a Legfelsőbb. Ezeket azok választják előszeretettel, akik nem tudnak odaadó szolgálatot végezni. Ha valaki még így sem tud meditálni, akkor végezze a védikus írásokban a brāhmaṇák, kṣatriyák, vaiśyák vagy śūdrák számára előírt kötelességeket, melyekről a Bhagavad-gītā utolsó fejezetében olvashatunk. Minden esetben le kell azonban mondania munkája gyümölcseiről, azaz karmája eredményét valami jó célra kell áldoznia.

Souhrnně lze říci, že k dosažení nejvyššího cíle — Nejvyšší Osobnosti Božství — vedou dvě cesty: první z nich je cesta postupného pokroku a druhá je přímá. Přímou metodou je oddaná služba s vědomím Kṛṣṇy a druhá metoda vyžaduje zříkat se plodů svých činností, čímž lze dosáhnout úrovně poznání, poté úrovně meditace, pak úrovně poznání Nadduše a nakonec dospět k Nejvyšší Osobnosti Božství. Buď je tedy možné postupovat krok za krokem, nebo si zvolit přímou cestu. Ne každý dokáže jít přímo, a proto je nepřímá metoda také prospěšná. Měli bychom však vědět, že Arjunovi není nepřímý postup doporučen, neboť on už je na úrovni láskyplné oddané služby Nejvyššímu Pánu. Postupná cesta odříkání, poznání, meditace a realizace Nadduše a Brahmanu je pro jiné osoby, které na této úrovni nejsou. Bhagavad-gītā však zdůrazňuje přímou metodu. Doporučuje každému jít přímou cestou a odevzdat se Nejvyšší Osobnosti Božství, Kṛṣṇovi.

Összefoglalva elmondhatjuk, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége – a legfelsőbb cél – eléréséhez két út vezet: a fokozatos fejlődés és a közvetlen folyamat. A Kṛṣṇa-tudatú odaadó szolgálat a közvetlen út, míg a tettek gyümölcséről való lemondás fokozatos fejlődést jelent. Ezután juthat el az ember a tudás, majd a meditáció, azután a Felsőlélek megismerése szintjére, végül pedig felemelkedhet az Istenség Legfelsőbb Személyisége síkjára. Az ember tehát a közvetlen vagy a fokozatos folyamatot egyaránt választhatja, s az utóbbi szintén jó, hiszen a közvetlen módszer gyakorlása nem mindenki számára lehetséges. Meg kell azonban értenünk, hogy Arjunának azért nem javasolja Kṛṣṇa a közvetett folyamatot, mert ő már a Legfelsőbb Úr szeretetteljes odaadó szolgálatának szintjén áll. Ez azoknak való, akik még nem jutottak el eddig: nekik lépésről lépésre ajánlatos haladniuk a lemondás, a tudás, a meditáció, valamint a Brahman- és a Felsőlélek-tudatosság elsajátítása útján. A Bhagavad-gītā azonban a közvetlen folyamatra helyezi a hangsúlyt, s mindenkinek azt tanácsolja, hogy lásson hozzá, és hódoljon meg Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége előtt.