Skip to main content

ТЕКСТ 15

15. VERS

Текст

Szöveg

сарвася ча̄хам хр̣ди саннивиш̣т̣о
маттах̣ смр̣тир гя̄нам апоханам ча
ведаиш ча сарваир ахам ева ведьо
веда̄нта-кр̣д веда-вид ева ча̄хам
sarvasya cāhaṁ hṛdi sanniviṣṭo
mattaḥ smṛtir jñānam apohanaṁ ca
vedaiś ca sarvair aham eva vedyo
vedānta-kṛd veda-vid eva cāham

Дума по дума

Szó szerinti jelentés

сарвася – на всички живи същества; ча – и; ахам – Аз; хр̣ди – в сърцето; саннивиш̣т̣ах̣ – установен; маттах̣ – от мен; смр̣тих̣ – помнене; гя̄нам – знание; апоханам – забрава; ча – и; ведаих̣ – от Ведите; ча – също; сарваих̣ – всички; ахам – Аз съм; ева – несъмнено; ведях̣ – познаваем; веда̄нта-кр̣т – съставителят на Веда̄нта; веда-вит – този, който знае Ведите; ева – несъмнено; ча – и; ахам – Аз.

sarvasya – mindenkinek; ca – és; aham – Én; hṛdi – szívében; sanniviṣṭaḥ – elhelyezkedve; mattaḥ – Tőlem; smṛtiḥ – emlékezés; jñānam – tudás; apohanam – feledékenység; ca – és; vedaiḥ – a Védák által; ca – szintén; sarvaiḥ – mindegyik által; aham – Én vagyok; eva – bizony; vedyaḥ – a megismerendő; vedānta-kṛt – a Vedānta szerkesztője; veda-vit – a Védák ismerője; eva – bizony; ca – és; aham – Én.

Превод

Fordítás

Аз съм в сърцето на всекиго и от мен идват паметта, знанието и забравата. Ведите съществуват, за да бъда опознат Аз. В действителност Аз съм съставителят на Веда̄нта и този, който знае Ведите.

Én mindenki szívében ott lakozom, s Tőlem jön az emlékezet, a tudás és a feledékenység. Én vagyok az, akit a Védákból meg kell ismerni, s Én vagyok a Vedānta szerkesztője és a Védák ismerője is.

Коментар

Magyarázat

ПОЯСНЕНИЕ: Върховният Бог се намира във всяко сърце като Парама̄тма̄ и от него водят началото си всички дейности. Живото същество забравя всичко за миналия си живот и трябва да действа в съответствие с напътствията на Върховния, свидетел на цялата му дейност. Така то започва да действа според миналите си дела. Дава му се необходимото знание, дава му се и памет, и забрава за миналия живот. По този начин Бог е не само всепроникващ, но и присъства във всяко индивидуално сърце. Той присъжда различните плодоносни резултати. Той е обожаван не само като безличностен Брахман, като Върховната Личност и като локализирана Парама̄тма̄, но и като въплъщение на Ведите. Ведите насочват хората така, че те да градят живота си правилно и да се върнат обратно при Бога, обратно вкъщи. Ведите дават знание за Върховната Божествена Личност, Кр̣ш̣н̣а, а Кр̣ш̣н̣а, във въплъщението си Вя̄садева, е съставителят на Веда̄нта сӯтра. Коментарът на Вя̄садева в Шрӣмад Бха̄гаватам предлага истинското разбиране на Веда̄нта сӯтра. Бог е така съвършен, че за да освободи обусловената душа, Той доставя и смила храната ѝ, свидетел е на дейностите ѝ, дава ѝ знание под формата на Ведите и като Върховния Бог Шрӣ Кр̣ш̣н̣а е учителят в Бхагавад-гӣта̄. Господ е всемилостив и всеблаг. И обусловената душа би трябвало да го обожава.

A Legfelsőbb Úr Paramātmāként mindenki szívében jelen van, s Ő indít el minden tettet. Az élőlény ugyan elfelejti előző életét, ám a Legfelsőbb Úr irányítása alapján kell cselekednie, aki tanúja minden tettének, s ezért múltbeli cselekedeteinek megfelelően lát tetteihez. Elegendő tudást és emlékezetet kap, s előző életét elfelejti. Az Úr tehát nemcsak mindent átható, hanem minden egyéni szívben helyhez kötött is. Ő az, aki munkája különféle gyümölcseivel jutalmazza meg az embert. Őt nemcsak a személytelen Brahmanként, az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként és helyhez kötött Paramātmāként imádják, hanem a Védák inkarnációjának formájában is. A Védák adják meg a helyes útmutatást ahhoz, hogy az emberek megfelelően élhessék életüket, s hazatérhessenek, vissza Istenhez. A Védák az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről, Kṛṣṇáról szóló tudást adják át, akinek egyik inkarnációja, Vyāsadeva a Vedānta-sūtra szerkesztője. Ennek a műnek a valódi magyarázatát adja meg a Śrīmad-Bhāgavatam, amelyet szintén Vyāsadeva állított össze. A Legfelsőbb Úr minden tekintetben teljes: felszabadulásuk érdekében a feltételekhez kötött lelkeket élelemmel látja el, amit még megemészteni is segít, valamint tanúja a cselekedeteiknek, a Védák formájában tudásban részesíti őket, sőt Śrī Kṛṣṇaként, az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként a Bhagavad-gītāt tanítja számukra. Ő valóban méltó a feltételekhez kötött lelkek imádatára. Isten tökéletesen jó és végtelenül kegyes.

Антах̣-правиш̣т̣ах̣ ша̄ста̄ джана̄на̄м. Щом напусне настоящото си тяло, живото същество веднага забравя всичко, но подбудено от Върховния, започва да действа отново. Макар че то забравя, Бог му дава интелигентност да възобнови работата си от там, където е завършил миналият му живот. И така, живото същество не само се наслаждава или страда в този свят по нареждане на Върховния в сърцето му, но получава от него и възможност да разбере Ведите. Ако човек е сериозен в стремежа си да разбере ведическото знание, Кр̣ш̣н̣а му дава нужната интелигентност. Защо Той предоставя ведическото знание? Защото всяко живо същество трябва да разбере Кр̣ш̣н̣а. Ведическата литература потвърждава това: йо 'сау сарваир ведаир гӣяте. В цялата ведическа литература, като се започне с четирите Веди, Веда̄нта сӯтра, Упаниш̣адите и Пура̄н̣ите, се прославя величието на Върховния Бог. Той е достижим чрез изпълнение на ведическите ритуали, обсъждане на ведическата философия или обожание в предано служене. Следователно целта на Ведите е да бъде разбран Кр̣ш̣н̣а. Ведите ни дават напътствия и метод, с които да разберем Кр̣ш̣н̣а. Крайната цел е Бог, Върховната Личност. Веда̄нта сӯтра (1.1.4) потвърждава това със следните думи: тат ту саманвая̄т. Човек може да постигне съвършенство на три стадия: от ведическата литература той може да разбере връзката си с Бога; с помощта на различни методи може да се приближи до него; и накрая може да постигне върховната цел, която не е нищо друго освен Върховната Божествена Личност. В този стих ясно са очертани предназначението, смисълът и целта на Ведите.

Antaḥ-praviṣṭaḥ śāstā janānām. Az élőlény mindent elfelejt, amikor elhagyja testét, de aztán a Legfelsőbb Úr ösztönzésére ismét cselekedni kezd. Feledékenysége ellenére az Úr megadja neki a kellő értelmet, hogy tevékenységeit ott folytassa, ahol előző életében abbahagyta. Az élőlény tehát nemcsak örül és szenved ebben az anyagi világban a szívében lakozó Legfelsőbb Úr irányítása szerint, hanem Tőle kapja meg a lehetőséget a Védák megértésére is. Ha valaki komolyan elhatározza, hogy megérti a védikus tudást, Kṛṣṇa megadja neki az ehhez szükséges értelmet. S hogy miért tárja fel a védikus bölcsességet? Mert minden egyes élőlénynek szüksége van arra, hogy megismerje Kṛṣṇát. Ezt a védikus irodalom így erősíti meg: yo 'sau sarvair vedair gīyate. A négy Védától kezdődően az egész védikus irodalom, a Vedānta-sūtra, az upaniṣadok és a purāṇák mind a Legfelsőbb Úr dicsőségét hirdetik. Őt a védikus rítusok végzésével, a védikus filozófia tanulmányozásával és az odaadó szolgálatban végzett imádattal lehet elérni. A Védák célja tehát az, hogy megismerjük Kṛṣṇát. Úgy irányítanak bennünket, hogy megismerhessük Kṛṣṇát és az Ő elérésének folyamatát. A végső cél az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Ezt a Vedānta-sūtra (1.1.4) a következő szavakkal erősíti meg: tat tu samanvayāt. A tökéletességet három szinten lehet elérni. A védikus írások segítségével az ember megértheti kapcsolatát az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, a különféle folyamatok gyakorlásával egyre közelebb kerülhet Hozzá, s végül elérheti a végső célt, aki nem más, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Ez a vers tehát a Védák szándékáról, megértésének módjáról és céljáról beszél nagyon érthetően.