ТЕКСТ 31
31. VERS
Текст
Szöveg
ека-стхам анупашяти
тата ева ча виста̄рам̇
брахма сампадяте тада̄
eka-stham anupaśyati
tata eva ca vistāraṁ
brahma sampadyate tadā
Дума по дума
Szó szerinti jelentés
яда̄ – когато; бхӯта – на живите същества; пр̣тхак-бха̄вам – отделни личности; ека-стхам – установени в едно; анупашяти – който вижда с помощта на авторитети; татах̣ ева – след това; ча – също; виста̄рам – разширението; брахма – Абсолюта; сампадяте – той достига; тада̄ – тогава.
yadā – amikor; bhūta – az élőlényeknek; pṛthak-bhāvam – különálló voltát; eka-stham – egyben lévőként; anupaśyati – próbálja látni a hiteles forrásokon keresztül; tataḥ eva – azután; ca – szintén; vistāram – kiterjedésként; brahma – az Abszolútat; sampadyate – eléri; tadā – akkor.
Превод
Fordítás
Когато разумният човек престане да вижда разлика между живите същества поради различните им материални тела и разбере как съществата са разпространени навсякъде, той достига Брахман концепцията.
Amikor a bölcs ember többé nem különféle élőlényeket lát különféle anyagi testeik alapján, hanem látja, hogy az élőlények mindenhová kiterjednek, akkor elérkezik a Brahman-felfogáshoz.
Пояснение
Magyarázat
Този, който може да види, че различните тела възникват поради различните желания на индивидуалната душа и в действителност не принадлежат на самата душа, притежава съвършено виждане. С материалното схващане за живота виждаме някой като полубог, друг като човешко същество, трети като куче, котка и т.н. Това е материално, а не истинско виждане. Това разграничаване се дължи на въпросното материално схващане. След разрушаването на материалното тяло душата остава същата. В резултат на контакта с материалната природа душата получава различни видове тела. Когато разбере това, човек постига духовно виждане. Така, освободен от обозначения като човек, животно, велик, нисш и т.н., той се пречиства и развива Кр̣ш̣н̣а съзнание в духовната си идентичност. Как такъв човек започва да гледа на света, ще бъде обяснено в следващия стих.
Akkor lát igazán az ember, ha látja, hogy az élőlények különféle testeit az egyéni lélek különféle vágyai szülik, s a testek valójában nem tartoznak a lélekhez. Az anyagi életfelfogásban valakit félistennek, valaki mást embernek, kutyának vagy macskának látunk. Ez azonban nem igazi, hanem anyagi látásmód. Ez az anyagi különbségtétel az anyagi életfelfogásnak tulajdonítható. A lélek az anyagi test pusztulása után is ugyanaz marad, a különféle testeket pedig az anyagi természettel való kapcsolat eredményeként kapja. Ha valaki képes ezt megérteni, az lelki szemléletre tesz szert. Nem tesz többé olyan különbséget az élőlények között, hogy az egyik ember, a másik állat, magasabb vagy alacsonyabb rendű stb., így tudata megtisztul, és lelki önazonosságát visszanyerve képes lesz a Kṛṣṇa-tudat kifejlesztésére. Hogy miképpen lát ezek után, arról a következő vers szól.