ТЕКСТ 23
23. VERS
Текст
Szöveg
бхарта̄ бхокта̄ махешварах̣
парама̄тмети ча̄пй укто
дехе 'смин пуруш̣ах̣ парах̣
bhartā bhoktā maheśvaraḥ
paramātmeti cāpy ukto
dehe ’smin puruṣaḥ paraḥ
Дума по дума
Szó szerinti jelentés
упадраш̣т̣а̄ – наблюдател; ануманта̄ – разрешаващият; ча – също; бхарта̄ – господар; бхокта̄ – върховният наслаждаващ се; маха̄-ӣшварах̣ – Върховният Бог; парама-а̄тма̄ – Свръхдушата; ити – също; ча – и; апи – наистина; уктах̣ – се казва; дехе – в тялото; асмин – това; пуруш̣ах̣ – наслаждаващият се; парах̣ – трансцендентален.
upadraṣṭā – felülvigyázó; anumantā – engedélyező; ca – és; bhartā – mester; bhoktā – legfelsőbb élvező; mahā-īśvaraḥ – a Legfelsőbb Úr; parama-ātmā – a Felsőlélek; iti – szintén; ca – és; api – valóban; uktaḥ – mondják; dehe – a testben; asmin – ebben; puruṣaḥ – az élvező; paraḥ – transzcendentális.
Превод
Fordítás
Но в това тяло има друг, трансцендентален наслаждаващ се – Бог, върховният господар, който наблюдава и разрешава, и който е известен като Свръхдуша.
Ebben a testben van egy másik, egy transzcendentális élvező is – az Úr, a legfelsőbb birtokos, aki felülvigyázóként és engedélyezőként létezik, s akit Felsőléleknek neveznek.
Пояснение
Magyarázat
Тук се казва, че Свръхдушата, която винаги съпровожда индивидуалната душа, е проявление на Върховния Бог. Тя не е обикновено живо същество. Понеже философите монисти приемат, че съществува само един познавач на тялото, те мислят, че няма разлика между Свръхдушата и индивидуалната душа. За да изясни това, Бог казва, че Той се намира в тялото на всекиго като Парама̄тма̄. Той се различава от индивидуалната душа; Той е пара, трансцендентален. Индивидуалната душа се наслаждава на дейностите на определено поле, докато Парама̄тма̄ не е нито ограничен наслаждаващ се, нито е съпричастен към дейностите на тялото. Свръхдушата присъства в тялото като свидетел, съдник и върховен наслаждаващ се. Наречен е Парама̄тма̄, а не а̄тма̄; Той е трансцендентален. Съвършено ясно е, че а̄тма̄ и Парама̄тма̄ се различават. Свръхдушата, Парама̄тма̄, има крака и ръце навсякъде, докато индивидуалната душа няма. И понеже Парама̄тма̄ е Върховният Бог, Той присъства в сърцето на индивидуалната душа и позволява изпълнението на желанията ѝ за материално наслаждение. Без разрешението на Върховната Душа индивидуалната душа не може да направи нищо. Индивидът е бхукта, поддържаният, а Бог е бхокта – поддържащият. Има безброй много живи същества и Той присъства като приятел във всяко едно от тях.
Ez a vers kijelenti, hogy a Felsőlélek, aki mindig az egyéni lélekkel van, nem közönséges élőlény, hanem a Legfelsőbb Úr képviselője. A monista filozófusok felfogása szerint csupán egy ismerője van a testnek, ezért nem tesznek különbséget a Felsőlélek és az egyéni lélek között. E téves nézet eloszlatása érdekében mondja itt az Úr, hogy minden testben a Paramātmā képviseli Őt. Ő különbözik az egyéni lélektől, és para, azaz transzcendentális. Az egyéni lélek egy sajátos mező cselekedeteinek élvezője, de a Felsőlélek nem mint parányi élvező van jelen, s a test cselekedeteiben sem vesz részt: Ő tanú, felülvigyázó, engedélyező és a legfelsőbb élvező a testben. Paramātmānak, s nem ātmānak nevezik, és transzcendentális. Ebből a versből világosan kitűnik, hogy az ātmā és a Paramātmā különbözik egymástól. A Felsőlélek, Paramātmā karja és lába például mindenhová elér, az egyéni léleké azonban nem. Mivel Paramātmā a Legfelsőbb Úr, mindig jelen van az élőlényben, hogy szentesítse az egyéni lélek anyagi élvezetre törő vágyait. A Legfelsőbb Lélek beleegyezése nélkül az élőlény semmire sem képes. Ő bhukta, eltartott, a Paramātmā pedig a bhoktā, az eltartó. Megszámlálhatatlanul sok élőlény létezik, s az Úr mint barát jelen van mindegyikükben.
В действителност всяко индивидуално живо същество е вечна, неразделно свързана с Върховния Бог частица, и те двамата са в много близки приятелски отношения. Но живото същество е склонно да пренебрегва волята на Върховния Бог и да действа независимо, като се опитва да господства над природата. Понеже притежава тази склонност, то е наречено междинна енергия на Бога. Живото същество може да се намира или в материалната, или в духовната енергия. Докато е обусловено от материалната енергия, Върховният Бог – приятелят му под формата на Свръхдуша – остава с него, за да го накара да се завърне към духовната енергия. Бог винаги силно желае да го върне в духовния свят, но живото същество поради малката си независимост непрекъснато отблъсква общуването с духовната светлина. Тази злоупотреба с независимостта е причина за неговата материална борба в обусловения живот. Затова Бог винаги дава напътствия – както отвътре, така и отвън. Отвън Той ни наставлява с думите си в Бхагавад-гӣта̄, а отвътре се опитва да убеди живото същество, че дейностите му в материалното поле не водят до истинско щастие. „Просто остави това и насочи вярата си към мен. Тогава ще бъдеш щастлив“ – казва Той. По такъв начин интелигентната личност, насочила вярата си към Парама̄тма̄, Върховната Божествена Личност, започва да напредва по пътя към вечния, изпълнен с блаженство и знание живот.
Tény, hogy minden egyéni élőlény örökké a Legfelsőbb Úr szerves része, és nagyon bensőséges baráti viszonyban áll Vele. Ám az élőlény hajlamos arra, hogy a Legfelsőbb Úr jóváhagyására fittyet hányva, a természeten való uralkodás reményében önállóan cselekedjék. E hajlama miatt nevezik a Legfelsőbb Úr határenergiájának. Más szóval tehát lehet akár a lelki, akár az anyagi energiában. Amíg az anyagi energia hatása alatt áll, addig a Legfelsőbb Úr a barátjaként mint Felsőlélek mindig vele marad, hogy visszatérítse a lelki energiába. Az Úr ezt szeretné, ám az élőlény parányi függetlenségével visszaélve mindig elutasítja a lehetőséget, hogy a lelki fény jelenlétét élvezze. Amiatt, hogy visszaél a függetlenségével, az anyagi természetben kell küzdenie. Az Úr ezért belülről és kívülről is mindig ellátja tanácsokkal. Kívülről a Bhagavad-gītān keresztül ad utasításokat, belülről pedig megpróbálja meggyőzni az élőlényt arról, hogy az anyagi síkon végzett tettek nem vezetnek igazi boldogsághoz. „Hagyj fel ezekkel, higgy Bennem, s boldog leszel!” – mondja az Úr. Az okos ember tehát, akinek teljes hite van a Paramātmāban, az Istenség Legfelsőbb Személyiségében, elindul az örökkévaló, tudással és gyönyörrel teli élet felé vezető úton.